Oktalan örömóda

Aradi_Gabor•  2022. május 7. 06:44  •  olvasva: 118

Hát kérem, micsoda egy csoda!

Ünneplő sugaraknak lett otthona,

Lelkem fancsali komor temploma,

Neve, már Határtalan Jókedv szálloda.


Én sem értem igazán mi történt,

S betartottam minden törvényt.

Hátsó szándékkal se néztem elölről,

Nem szórtam vicclapokat a tetőről.


Befolyásoló szert én be nem vettem,

Még kávémat is duplán felvizeztem.

Tükör volt reggel az egyetlen tojásom,

Annyit nevetek már eltűnt a vallásom.


Mert eddig is tudtam az élet röhejes,

Új hogy boldog vagyok ettől s nem ideges.

A szarkasztikus én feldobta a pacskert,

Felismertem végre belül e pancsert. 


Nem rágom tovább az ízetlen kefét,

Rágja már más is, adok neki tessék!

Táncolok önfeledve a slicc gombomról,

Mondják is, ennek elmentek otthonról.


Engem nem érint ha mind ellenem ágál,

Mert tudom szívük irigykedve gazsulál.

Gyere fütyülj hát e komorú ökör világra,

Kell egy bolond, kell még sokak 100a,

Ne légy ne hülye s várunk gyere, de ne sokára!



És a szórakó előadásában is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!