Oktalan örömóda

Hát kérem, micsoda egy csoda!

Ünneplő sugaraknak lett otthona,

Lelkem fancsali komor temploma,

Neve, már Határtalan Jókedv szálloda.

Én sem értem igazán mi történt,

S betartottam minden törvényt.

Hátsó szándékkal se néztem elölről,

Nem szórtam vicclapokat a tetőről.

Befolyásoló szert én be nem vettem,

Még kávémat is duplán felvizeztem.

Tükör volt reggel az egyetlen tojásom,

Annyit nevetek már eltűnt a vallásom.

Mert eddig is tudtam az élet röhejes,

Új hogy boldog vagyok ettől s nem ideges.

A szarkasztikus én feldobta a pacskert,

Felismertem végre belül e pancsert. 

Nem rágom tovább az ízetlen kefét,

Rágja már más is, adok neki tessék!

Táncolok önfeledve a slicc gombomról,

Mondják is, ennek elmentek otthonról.

Engem nem érint ha mind ellenem ágál,

Mert tudom szívük irigykedve gazsulál.

Gyere fütyülj hát e komorú ökör világra,

Kell egy bolond, kell még sokak 100a,

Ne légy ne hülye s várunk gyere, de ne sokára!

És a szórakó előadásában is…