Nyálfürdő

(A hízelgésről) 

Selymes az önbecsülésem,

Magamat alaposan kiheréltem.

Mert egy-kettő és eszmélő,

Nem marad lelkes szemlélő.

És szívélyes szemek nélkül,

Ugyebár a panteonban is csak egér ül,

Nem e felhősült költői lény,

Homlokán közönség remény.

Így más nincs is mit tegyek,

Önmagammal szembe megyek,

Be, egyenest a fényes karakter halálba,

Hiúságom olcsó lett és nem drága. 

Hisz lásd, a büszkeség romlandó,

Erjedő eredményei erős hashajtó.

Nem magamnak írom, nyugtatom magam,

Megmosakodva érted égek, itt az alkalmam.