November dallamára

Aradi_Gabor•  2024. április 13. 07:21  •  olvasva: 59


Halkan csepereg, nem tud már ereje lenni,

Valahogy, nem tudlak téged magamból kivenni.

Ott vagy bennem a halódó rövid napok csillogó sötétségében,

Soha fakuló digitális emlék pillanatok kínzó édes tükrében.


Már nem nyújtom kezem, hisz tudom ébren álmodom,

A valóság beszáradt köhögő szirup mi nem gyógyít nagyon.

Mégis itt vagy velem, bennem és nem érdekel,

Ha a világ úgy gondolja, valahogy de továbblépni kell.


November volt a kezdet, akkor és mindörökre,

Várok tovább némán mert engem a feledés nem vett észre.

Esik hát szürkén sokat, majd röviden csillog az alacsony nap,

E sötét hidegben egyedül töltöm kirótt penitenciáimat.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

S.MikoAgnes2024. április 15. 14:50

Egyetértek Zsuzsika véleményével....ily kitörölhetetlen szerelem érzésénél hiába bármely jótanács...
Szívből tetszéssel olvastalak kedves Gábor:💖

Aradi_Gabor2024. április 14. 16:03

@PuZsu: Köszönöm szépen 😊🌷

PuZsu2024. április 14. 15:56

Gratulálok remek alkotásodhoz szívbéli öleléssel.
Az igaz szerelem nem múlik el... ❤️