Nosztalgia

Aradi_Gabor•  2024. január 7. 18:48  •  olvasva: 51


Negédes hazudozó emlék idő szövedék,

Nyílásaimba csorgatja szépia arany nedvét.

Saját agyam bolond nyugtatószer játéka én velem,

Miben „de szép volt” verzióban enged csak emlékezni engem.


Mert az érzelemi fátyol mi szemem előtt gátol,

Pedig az igazabb kép az mi esélyt ad továbblépni a mából.

Így drága nosztalgia most kijelentem nekünk nincs egymáshoz közünk,

Ezen ha kell megütközünk, de egymásról elfeledkezünk.


Becsuklak mint beteg szemet mert gyógyulnod kell,

Benned éledő kép túl édes, túl kevés valóságnak felel.

Ne félj nem leszek kőkemény realista mégse még,

De fakóbb színekkel szememben ez az élet épp elég.


A bezzeg szót mostantól veled együtt elfelejtem én,

Nem másnak megbocsátani hanem magammal nem lennék túl szerény.

Egyformán látni emlékeimben jót és rosszat volna a cél,

Múlt, jelen, jövő képei szín harmóniában bennem egymástól se fél.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!