Neverland

Szerelmünk csoda sziget,

Talán álmodom de hozzád elvezet.

Partjai homokos strandján,

El andalodom nevetésed édes lantján.

A világ válik körbe e hellyé,

Mikor te kedvesen végre leülsz mellém.

Sehol, semmi más nincs,

Mi ennyit érne te édes, drága kincs.

Mert a szem hazug, tompa,

Nem álmodom ez éber boldogság dolga,

Bolond vagyok, az álmodozó,

Gyere, vár mi soha volt, boldog tagadón.

Míg őrült világ láz álomba szédül,

Vissza álmodom magunk oda hol végül,

Utoljára elhalványul emlékük,

És önön szívünkhöz boldogan hazatérünk.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)