(Nem) Szégyen

Valamiért az ember úgy van összerakva, hogy egy nagyon kiváncsi fajta,

S addig magát jól nem érzi, míg csőrit más ügyes-bajos dolgába nem akasztja.

Talán nála a lelki béke, nem nyugalom, hanem épp ellenkezése,

Tomboló érzelmi vihar s tenyér viszkető paprikás hangulat kérédése.

Jó látni, hogy itt már a nemek harca, békét kötve végleg lezárult,

Tanusítom, hogy nincs kevesebb kellemetenkedő férfi mint nő, kiknek dohártyájuk túltágult.

S velük egyből meg is alakul a morális rögtön (el)itélőszék mi üllést soha el nem napol,

Ember légy te a talpadon azzal mit eme pocskondiás díszpinty brigádtól a nyakadba kapol.

Zugjogi statisztikájuk is elég kemény, elítélési arány 110% plusz

Felmentéshez közük sincs, annál sokkal feljebb hordott az orr státusz.  

S ha netán közülük valakit szájára mer s vesz a nép,

Mindenkiről s mindenki ellen felhasználja, az általa dicstelenül megtudott szégyenét.

S bár nemzeti szomszéd döglött tehene tradíció ide vagy oda,

Eljött végre az ideje már, hogy kimondja végre valaki, nosza:

Mélyen nem tisztelt magánügy-határt nem ismerő társaság,

Itt az ideje saját életét meg élni, s annak szemétdobján kapirgálva keresni mi a boldogság. 

És a szórakó előadásában is…