Nem akarok

Nem akarok sok mindent tenni,

Próbáltam, s elég volt, jobb egyszerűnek lenni.

Tudom, lehet, hogy túl sok vagyok,

De ebben a dobozban ilyenek a Lego darabok.

Nem akarok megfelelni mégsem,

Kiábrándultam, kezdek nem hinni a mesékben.

A mesém igaz volt, s gyönyörűen csillogott,

De már értem, a legkisebb királyfi se én vagyok.

Nem akarok lenni sudár s miattuk délceg,

Lassan, de elmúlt már rólam a hús piaci igézet.

Igen, igazi paradicsommadár vagyok,

De a szívemben a fény is millió színben ragyog. 

Nem akarok meg és le győzni senkit,

Inkább embernek lenni s élvezni ezt, csak ennyit.

Mosolyogva dúdolni hamiskás dallamot,

S nevetve örülni ha más kíván szép napot.

Nem akarok félni az út végétől se már,

Végigmegyek s elteszek mindent ami szép és mindent ami fáj.

Mert a létezésben van valami visszautasíthatatlan szépség,

S az út legnagyobb ajándéka a szerető önzetlenség.

Nem akarok nem bízni az emberben többé,

Millió rossz példából csak az az egy, tegye napod szebbé.

S szívem ünnepel minden pozitív pillanatot,

Ember, én a te bolondod vagyok!

 És a szórakó előadásában is…