Napoltó

Aradi_Gabor•  2023. július 20. 06:24  •  olvasva: 93


Hajlik, mélysárgul a július este,

Egy emlékbe te és én feledzve,

Soha portálunk szépség teraszán,

Nosztalgiát kortyolva negédes szánk.


Festi, rajzolja is csuda szépre,

Elvégre dolga ez volna, tegyen hát érte,

Hullamosó, de mi adtuk magunkat nem féltve,

Ma száraz fonnyadtságunk a halál mérte.


És megcsendülve a valóság telefonja döf,

Álmodozásnak jelentéktelen üzenetek közt.

Döglik az este, csillogó nyaki izzadás áll,

Nem érzem magam csak a céltalan homályt.


Hosszú arany nyálat húz az utolsó fény,

Majd mint aszú-eszencia dög fekszik az éj peremén.

Meghaltunk vagy mégse fenébe lökve bódulok én,

Éjszaka tücskei hegedál részegségem tetemén.




https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid022fcu7VDY6dmCuUCyEp3y3QPY2SPBpaMpngqSWznh81Z2fiZzhYqg59fjtZ1D8bGUl&id=100031877298054

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!