Munka

Van egy nő, egy női ember,

Kibe kapaszkodtam, ha kellett, 

S ha nem kellett, ő adott reményt, mind mellett.

Varázs nyelven beszélt hozzám.

Mégis minden szava belém csengett.

Nehéz egymástól elválasztani a valódit s a reményt,

S talán nem is kell nagyon ha látod az eredményt.

Gondolat gyógyító veled gondolkodó s adó,

De nem helyetted teherhordó csak útmutató.

A terapeuta páciens kapcsolat alapból érdekes tánc,

A segítséget kérő kéz és a segitő kész egymás felé

Nyúlva mondja hát, gyere erősödj s lépj tovább.

Rajta gyere hát értelmezd magad a lélek szavát-

Pedig az Ő élete sem lehet éppen egyszerű,

Évek alatt a segített, pók-lélekfonál rendszerű

Érzékelésbe kezd, mert így megy ez, s talán,

Mellé érez hisz mi sem emberib mint ez a talány.

Munka ez, mi pedig a legnemesebb fajtából való,

Ő mankó, útitárs, s végül integető kéz mikor indul a hajó.

Mert nekem nem lehet neki nem hálásnak lennem,

De igaza van, eljöhetett az idő mikor elengedett kézzel kell, tovább mennem.

És a szórakó előadásában is…