Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mondj valamit
Aradi_Gabor• 2023. május 28. 23:50 • olvasva: 140
A végén hallgatok.
Te már végtelen emlékedet hagyod.
Hagyom ha így akartad abba.
A csend marad, ha maradhatna.
Betegség félelmet adva felemésztett.
Ki vágyna ilyen sötét égre képzeld.
Szerelmet elzárt ékszerdobozba fények.
Örök fájdalmat égve eget kitépve.
Halom hamuba parázs hulla bizalom.
Feladni gőg feladat mint sárból állni fel.
Járni törött lábakon még még.
Testem nem tudsz hazudni csak én.
Szutykos keserű köpet a vágy íze.
Ölelve önmagát undorító delériumára.
Új nap de minek hajnalodik most meg.
Csak a csend merevedett meg az ablakon.
Ím, hát hallgatunk mind a végén.
Aradi_Gabor2023. május 29. 18:02
Nagyon kedves tőled Ági, köszönöm szépen 😊🙏
S.MikoAgnes2023. május 29. 18:00
"Új nap de minek hajnalodik most meg."
most még ezt érzed, de!
jönnek még boldogabb napok kedves gábor!
Szívemből kívánom, hogy így legyen!
Aradi_Gabor2023. május 29. 17:23
😊🙏
TothGigi2023. május 29. 17:22
😊 " Ím ,hát hallgatunk mind a végén . "
Aradi_Gabor2023. május 29. 07:47
Köszönöm szépen, nagyon kedves 😊🙏
Roszka.74752023. május 29. 07:46
Jókat írsz Aradi Gábor ☺️🙏
Aradi_Gabor2023. május 29. 06:39
Köszönöm szépen 😊🙏
és persze tudom, de attól még… ez ilyen.
Animanongrata_2023. május 29. 06:36
Lesz jobb, ki kell tartani, nagyon átjött ez.