Mivel méred?

Az életed mint elmédben futó lajstrom,

Leltár ő, igazi vagyonodból érték karton.

Hol vezeted a jót s reménybeli kevés rosszat,

De fel kell mérned és emlékeidben megosszad.

És benne szépen rendben vagy káoszban írod:

Kiket elvesztve mosolyuk mégis itt csillog.

Az időt mi az ujjaid közül szökve elfogy,

Szorongó téli sötétet, tavaszt miben élet ragyog.

Összeadod a fájdalmat és mind a gyönyört,

Boldog és keserű csalódásaidat, mi meggyötört.

Számba veszed mind a barátot és ellent,

Jó és rossz időt és benne a csalárd emberi jellem.

Semleges, pozitív és negatív gurul be a sorba,

De az előjeleknek észre kell hogy vedd, te vagy az ura.

Vagy kiszolgáltatottan dönthetsz úgy te vagy a szolga,

És lábad odaadva járni az élet táncot a sors dolga.

Legvégül átnézed hova jutottál és jön a vonal alá,

Benned számok pörögőn görögve válnak valamivá.

Ez pedig nagyon fontos mert itt bújik meg a lényeg,

Mindent összegezve a mérték tesz emberré téged.