Mit bámulsz?

Téged, minket, magamat benned,

Hogy amikor így nézlek,

Értődnek meg az apró tények,

Mennyire nem vagyunk mi eggyek.

Én a gondolat vagyok,

Egy talány,

Te az egó maga,

Felsült ökörségeid farán.

A vágy, mi után remegve élsz,

Lelkesen tőle tönkre mégy,

De te legalább elmondhatod azt,

Élvezted, az összes tavaszt.

Mit bámulsz?

Akkor minek vagy itt?

Puszta keserű elemzés, mi nem segít.

Egy illuzió vagy csak, mit ideám vetít.