Minden titkod

Belém vetette a felismerése téged,

Hogy fájt, eddig a hiányoddal élek.

Nem akar nálad, nélküled lenni már,

Az élet, nem lenne az csak homály.

Reggel napfénnyel a fejembe lépsz,

Tudatom tőled tágul, benne te élsz.

Mégis senkinek el nem mondhatom,

Hogy belül rólad szól csak a dalom.

Mert minden titkod őrzöm én hűen,

Legszebb virágom lelkem tükrében.

Szó-hangod rajtam kívül nincstelen,

Minden mondandód bennem terem.

Türelmedben véges végtelenül vagy,

Mint szemeimben a csillogó harmat.

Nap tüzes bőrünket érintve simogat,

Veled létem gondolatai, ma-holnap.

Rólad dalol a napnyugtai este fénye,

Belém karol veled a holnap reménye.

Átölelve simogat tested a hűs levegő,

Várlak eljöjj hát csodálatos szeretőm.