Minden nőnek

Nem szokásom egyszerre többeknek írni,

Mert még a szívben el lehet bírni és vinni,

Emléketeket, addig a létezés elviselhető

Rengeteg, érzés, vágy, fájdalom tőletek.

Tudom én voltam a balga aki mindig hagyta,

Vagy per direkt elrontotta magával learatva,

Mint minőségileg minősíthetetlen de lelkes

Szerető aki jobban hitt magában mint a szebb jövő. 

Hihetett benne hiszen akkor még mindig minden

Rendben lenne és nem lenne a számotok olyan

Nagy (vagy kicsi) hiszen lenne aki elhiszi azt,

Hogy tényleg csak arra az egyre vágyom.

Bár az egyre inkább meseszerű vágyálom amit,

Mély pillanataimban már én sem hiszek el.

De erre felej ó te út, igazság vagy élet és tudom

Az elengedés a lényeg, így hát most:

Minden nőnek kit valaha szerettem,

Légy boldog, elengedlek téged.

És a szórakodó előadásában is…