Minden hat

Kinn az életnek mezején, hol mindenki egy én,

Lehet te-vé fordulsz hatásaink ön varázsolt hegyén.

Mert hat te rád, akaratlan még ha nem is tudatosul,

Fődben agyad érzékszerveiden át impulzus módosul.

És nem is tudod, hogy már réges-rég megváltoztál,

Mint lassított robbanás lelkeden, szab rád új ruhát.

Fogalma sincs mi lesz majd csak kavarja a magad,

Végül az új én belőled észrevétlen te beléd ragad.

Minden pillanatodban te magad akire vissza hat,

S az élet maga adogat nem látott tapasztalatokat.

Állod a sarat vagy törik a térd, reccsen belé a hát,

De miért lenne neked jobb, ne sajnáld a tanulást.

Gyűlik benned mit tudva tudatlan továbbadsz te is,

Változóból változtatóvá alakult ráható ember tézis.

Hiszen rég tudod kétszer ugyanabba a folyóba nem,

Ne gondoldd, egymást nem változtatjuk meg szívem.