minden annyira éles

Valahogy mind olyan tökéletes s egyszerre mégsem,

Mímelt hibátlansága magát öli meg teljesen egészen.

A káosz a repedések között mindig beszivárog,

A ráhúzott hazugságokkal te csak a lehetetlent várod. 

Mert semmi nem igazán jó, őszinte elégedettséget adó,

Minden túl szép és minden hazugságon kapható,

Zsebemben a tökéletes bármikor újra alkotva hatható,

Csillogósabb mint jó de frusztrált semmire nem való.

Széttörő élek vele belőlem menekülő tökéletességek,

Esztétikus kaotikum örök harcaiban utálkozik a lélek.

Rohadjon hát meg az összes szomjas szenvedélyed,

Bármerre nézek tökéletes fókusz elérhetetlen képek.

Hazudd át magad a káosz tengert fuldokló életen,

Mert elfogadhatatlan a mocskos trágár tökéletlen.

A fájdalom ízei igazi nyugtató felbontó gumi cukor,

Káoszt végül elfogadod s erőszakolva beléd hatol.

És a szórakó előadásában is…