Minden ami nem én

Megpróbáltam, ezerszer, százszor,

Nem én lenni, csak a célt látni máshol.

Felmérni és belőle érezve kitalálni, 

Vajon a más, mi másra fog vágyni.

Örök alakoskodva, örök maszkban,

Vártam belül reménykedve halkan.

Hogy kinyúl értem egy kéz, s felel,

Te maszkos bolond, most nekem énekelj!

De az ember lelke alkalmazkodó álca,

Védelem nélkül belepusztul minden támadásba,

Mert teremtett természetünk hinni akar,

Kiszolgáltatva naivan botladozva hadar.

Én nem azt én… nem úgy és nem, nem ott…

És lassan kihunynak szemeimben a csillagok.

Újra az út a talpaim alatt görög tovább,

Újra vastagabb az álca, átélve egy lélek éjszakát.

Hát legyen hogy szeretnéd, kedves mindenki,

Eltemetve él tovább belül ez a valaki senki.

Nincs kegyes álom, vár a kábító csillogás,

Itt van, nesztek mire vágytok, hazugság és ámítás!

https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid05pmGNQcFD2HSQw6Mn5D8rBKzqnaj6VYQmUfPLum2RMb5SQ5jizSoWUaQ2DUmZddTl&id=100031877298054