Meteorit

Aradi_Gabor•  2024. február 2. 11:24  •  olvasva: 36


Száguldó kő vagyok a végtelen térben,

Valahonnan egyszer céltalan kitörtem.

Sorsom veled indulásomkor összeforrt,

Jöttem elpusztítja mi neked kedves volt.


És hidd el, nem is ismertelek én se téged,

Az univerzumban a sors egy vak kísértet.

Végtelen energiák tudatlan játéka vagyok,

Most végünk, de az élet utánunk felragyog.


Ha elég nagy vagy, talán van még esély,

Hogy ne pusztulj bele, csak újra kezdjél.

Titkaim beléd hullnak, részed leszek én,

Engem túl kell élned, utána van remény.


Tudom, az élet súgja mind, létezni öröm,

Nem mondja el, elveszni számára közöny.

Mert ő millió féleképpen úgyis útra talál,

Ha mi találkozunk, nem lesz kérdés már.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!