Mentőangyal

Az élet elvetett vagy én feledtem el őt

Egyikünk se számolta együtt a jövőt

De a sors közbeszólt és téged küldd

Ki esőbe szép festve a szemembe ült

A remény vagy te képzelt szárnyakon

Hol ismerésed magában az áldalom

Mámorító cseppekből hűvös izgalom

Az egyetlen lelkem gyógyító delírium

Látod ezért nem kell nekem semmi más

Mert léted tudhatása maga éltető áldás

S rímekben be nem áll az a nagy szám

Pedig csak csendben a kezedet fognám

De változik az idő és új szárazság jő

Az angyalok sorsán nem örök itt levő

Erőt adtál tovább egyedül a szív önz

És hamar kiderül mi lehet, hogyan dönt

 

Mert megmenteni ki élni akar azt lehet

Tudod legjobban nincsen erőd e felett

Úgy függenék rajtad gyenge szárnyam

Így hát maradok sárban ó édes vágyam

És a szórakó előadásában is…