Mélyen

Van úgy, hogy túl sok a sebed,

Minden bogáncs tép, húz, vág,

Nincs más mit lelkedben tehet,

Lekapcsol mindent, kizárva már.

És az iszony csak ezután jő rád,

Belül ordítva démon hozzád száll,

Kint hevült napfény vakítva éget át,

Lakmározva belőled nincs határ.

Az életet most altatni magadban,

Mit tesz a sötét kegyetlen tél veled,

Tetszhalottat játszani nagyon halkan,

Iszapodba alábukva dugni a fejed.

Víg szabadulásod órája sose jő,

Tested elfogy mint a tavalyi levél,

Rém ember vámpírok lépnek elő,

Nászod teljes, a fájdalomé legyél.

És a szórakó előadásában is…