Megérint

Aradi_Gabor•  2023. június 29. 12:44  •  olvasva: 87


Halott vagyok és fénylik lelkem elkülönülve,

Testem immár csak elemeire hulló anyag,

Természet vezérelte lebomlási folyamat,

Nem ijeszt már az anatómiám elvesztése.


Kis alagút érzés volt az élet elhagyás maga,

Agyam pusztulása mi rég kódolva várt,

Most rettegéseit végre magáról ledobta,

Utoljára kétségbeesve kapaszkodott önmagába.


A test-lélek híd eltűnt, nincs mi köt, kevés mi fáj,

Semmivé hullik a képzelt minden valahol,

Még, még egy lélegzet, kérlel ösztön és átkol,

Érint a semmi, csend, béke, ez itt az utolsó goodbye....



https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02nmCZheiukuXoetUrLq9qvw2kvQeqLDB4gt4qzzWDZVe5ka35jTyCkp4NjyHcXdnol&id=100031877298054

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2023. június 29. 13:56

@Animanongrata_: Nincs semmi komoly csak „hangulatban” voltam, egy kis prózai komorsághoz de nagyon szépen köszönöm 😊🙏

Animanongrata_2023. június 29. 13:31

Remélem jól vagy, ráér még az a goodbye.süt a 🌞 is.