Még nem

Még nem, csak lassan engedem,

Bár szemeimben haldoklik már a nyár,

Kell, hogy almapírt érleljen,

Lelkem tornácán.

Útra fel, indulj hát,

Vándorol már az idő s a táj,

Lemenő nap tűze lobban,

Valahol forró ölelés vár.

Már látom a kaput,

Min mi mind csak egyszer megyünk át,

Megtérünk jámboran,

Levetjük bűneink zálogát.

Addig is keresve kutatlak,

Soha nem adom fel,

Lelkemben élve létezel,

Én tudom, mitől halk dalod telel.

Számtalan számokon böngésztelek,

Te titkos tudás,

Rejtett bölcselet,

Igazság, a megélni hagyás.

Tudom a végén ott leszek veled,

Fogod majd mi belőlem maradt neked,

Magam utolsó mosolyodba teszem,

De majd akkor megyek, még nem.