Másodszor

Csökken a fény, de nő bennünk a remény,

A várakozás kicsiny s jelentéktelen lángja,

Mi nap nap után egyre a növekvő, szerény

Szívünkben szeretőn gondoskodást váltja.

Várunk, mint egykor a három bölcs királyok,

Követve csillagod Betlehemi égen, éjszakán,

Feldíszítjük inkább belül, mint kívül a világot,

Tiszta szív köszönt majd a remény hajnalán.

Hétről hétre várjuk a vasárnapok csodáját,

Az elérkezés izgalmának varázsos érintését,

Benne a várakozó nem várt, se kért jutalmát,

Kegyeletének lélektisztító megmérettetését.

Hát vár ránk most négy szép az Úr napjából,

Mikor lelkünkben mosolyog törődő szeretet,

Mert ünnepelve fogadunk majd másodjából,

Pantokrátor te, ki velünk újra mindenünk lehet!