Másik élet

Álmomban egy másik életben éltem,

Jobb ember voltam vagy legalábbis ezt reméltem.

Kerestem azt amit itt valahogy nem találtam,

A szívemet mit darabokban külön dobozokba zártam.

Mert láttam az embert és láttam a szemét,

És láttam, hogy a birtoklás hogy veszi el az eszét.

Ott voltam mikor mind a koldus mind a vaskos,

Összekacsintottak, a két egymáson segítő cinkos.

Igazi nyer-nyer üzlet, könnyítést szerez a lelkiismeret,

A szerencsétlen meg még tovább szerencsétlen lehet.

És hallom pattanni a szívem mert nem változik semmi,

Színház az egész, udvarias, jól kitalált…ennyi.

A szeretet nem szeretett csak vágyódik csupán,

Magunk sem tudjuk mit akarunk a Lukulluszi lakomán.

Újabb darabok törnek szívemből családokkal szét,

Egyre biztosabb hogy a boldogság ritka ajándék.

Van aki bódulatba, van ki furcsa hitekbe menekül,

Egyedül élünk és nem beszélgetünk már semmiről.

A bizalmatlan magány csendje új szív darabokat metsz,

Népszerűtlenül te csak egy szociális senki lehetsz.

Ott abban a másik életben megtaláltam emberségem,

Nem volt túl nagy, pont odafért a lelkem tükrében.

Tudtam hogy álom volt és felébredek nem változik semmi,

De kívánom álmaink segítsenek itt is egy kicsit jobbnak lenni.

 

 

És a szórakó előadásában is…