Mario

Sok évvel ezelőtt, kulturális karambolként, Japánból megjelent egy kertész nadrágos tipikus alak,

A mindennapok átlagos kis hőse kire, hogy hogy nem, egy olasz név ráragadt.

Ki további mókás képzavarként egy tündérmese királykisasszonyért harcolt,

Teknősöket dobálva, föld alá szállva gonoszokat tarolt, miközben arany érméket markolt.

S a Super Márió Tesók lány szabadító harca hatalmasat tarolt,

Egy kis Japán cégből 40 millió db után világ óriást rajzolt.

S jött a folytatások sorra mik önmagukban eladták a játékot futtató konzol eszközt,

Nőttek a számok a játék címek mögött s Márió sokfelé, még a Gameboy-ra is rá költözött.

Super Mario World jött a SNES-el meg 16 bit sok szín és jött a kedves Yoshi,

Már 100 millió plusz db eladva és újabb Hardware-k, nem áll meg ez a kocsi.

Újabb konzol generáció elhozta a 64bitet + a 3D-t és Mario hivatalos hangját,

Újabb 12 millió eladás és nincs megállás megy a mászkáló gombaevő tovább.

Gamecube-al elérjük a 100(!) játékot veled te kedves vízvezeték szerelő,

Luigi lesz testvéred s tulajdonképpen a játék világ fejlesztésében vagy te úttörő.

S bár úgy születtél, hogy te vagy az átlagember a bárhova beilleszthető,

Maga lettél a különleges 100 milliókat szórakoztató soha el nem felejthető.

A 80-as évek hozott téged létre és a remény hogy a kicsi sem elveszett végre,

Hanem helytáll bátran, megy előre és boldogan vissza rakosgatja a csillagokat az égre.

750 milliószor szeretett te digitális piros kertésznadrágos széltoló,

Nem vagy nekem nosztalgia és mindig újra várlak, hogy kiáltsd: Én vagyok, Mário!

És a szórakó előadásában is…