Letaszítva

Zuhanás és égő tollak,

Ordítása a lelkemben hasadó pokolnak.

Nincs mi megtart, a mély egyre lehúz,

A fény gyűlölete incselkedve indít háborút.

Semmiből az élet mindent rendezett,

Jóember lélek, mire még emlékezek.

Kezeimben én vagyok az üszkös hamu,

A boldogság szenvedés, kihunyt hangtalanul.

Zuhanásom nem bánat,

Új démoni barátaim közben rám találtak.

Szabad a minden, tilos a semmi,

A pokoli földön így érdemes embernek lenni.