Lélek/Társ

Igaz társra leltem benned,

Melynek igaza ismeretlenséged.

Csak a lelked ismerősöm,

Gondolatid mint arany dukát őrzöm.

Ember az emberhez, felfedhetem,

Magam, lelked életadó tükrében feledhetem.

Nincs tisztább, gondolati párság,

Mi minden eszmecserénket oly könnyedén jár át.

Nem akarva de tudva, hogy létezel,

Kedves barát, belsőm bűvös barlangjai ismerője,

Kitől minden gondolatban közös rezgés téved el,

Hol minden nem, igaz, és újra igazán vagy papnője.

Magad vagy a béke, belsőd teremt és nem kérve áldoz,

Messze csillanva, a távolból őszinte barátsággal felvirágoz.

Mert gondolataid hona a teremtő békés harmónia,

A legjobbadat adod minden mondatoddal a te világodból oda. 

Léted olyan nemes, világot tágító teremtő erő,

Tudva vagy maga a reggel, mosollyal ébredő.

Köszönöm, hogy lelked tisztaságában engem teszel,

Mert tőled, veled az én lelkem is tisztán vezekel.