Lejjebb mindig lehet

Hát ez itt az, ennél rosszabb sehogy sem lehet,

Gondolod magadban ezt de ez a gondolat elveszett.

Mert az élet egyetlen és egyben kegyetlen szabálya,

Lefelé semminek sincsen és soha nem is volt gátja.

Így hát hiába kapálózol mert alulmúlni semmit lehet,

A pokol bugyrainak feneketlenségéről nincs képzelet.

És amíg meg nem érted azt, hogy ha nem felfele nézel,

Ez az út téged s szép lelked mindig tovább lefelé vész el.

Mert lásd ahogy van hetedik mennyország és már jártál ott,

A poklok sorszámozásával már rég mindenki felhagyott.

Még a szíved lefelé húz alá tovább a komor sötétbe,

Helyes a gyanúd, hogy ennek soha nem lesz vége egészen.

Igaz öreg mondás, csak az élhet meg csúcsokat ki mélységekben járt,

Ki felveszi a mélység súlyait az a kétségbeesést választja mint párt.

Néz fölfelé örök a mennybe és járd az utad így légyen szíved szabad,

Mert aki alá szállni merész, ó mondd annak lelkéből mi marad?

És a szórakó előadásában is…