Legjobbunk

Aradi_Gabor•  2023. július 6. 06:10  •  olvasva: 101


Mikor szeretünk a lelkünkben igazi fény él,

Tökéletesebb vagyunk magánál a tökéletesnél.

Minden tettünk hibátlan gyöngy, élőn pazar,

Mert nem kritizálunk, keltve felesleges vihart. 


Befogadunk mindent megelégedve éppen,

Harmóniában, át sok láthatatlan kerítésen.

Bár ez az ünnep rólunk szól, nekünk énekel,

Mégsem önző mert tüzében az egó ég el.


Nem vele, mint még a bizonytalan gyermek,

Tőle, mert felemel és a végtelen megdermed.

És minden pillanatban látjuk a jobbat bennünk,

Van mit tennünk, szeretetett mit kilélegeznünk.


Akarva tevékenyen vágyuk e gyönyörű érzést,

Mindannyiunkban érezzük e életreszóló kísértést.

És felhasítjuk magunk, te szeretett vér tenger,

Jobban akarunk mint bármi mást az életben.



https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid0DhNBDhqeopybEcmM2icpd3fNmA2DFMkux8JzW6Z3FwJdgMoJ6AVFwQDf8gaFhMdml&id=100031877298054

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2023. július 6. 07:43

@okeanus:

Köszönöm a kitűnő Nietzsche idézetet.
Mélyen igaznak érzem főleg a megvigasztalódásról szóló részt. És talán másnak is nyújtani ebből a vigaszból 😊🙏

okeanus2023. július 6. 07:06

"De hogy valaki önmagát az emberiség nevében (és nem csupán individuumként) érzi eltékozoltnak, az már igazán élmények fölötti élmény, ami élmények élménye. Ki tud megélni ilyen élményt? Talán csak a költõk.
S a költõk mindig megvigasztalódnak."
/FN/