Laurához

Aradi_Gabor•  2025. január 6. 20:22  •  olvasva: 62


Ahogy az utcára lép meleg barnán csillan bőrén a fény,

Elveszik bennem a gondolat s eltűnök én.

Mosolya végig fut az egész ég alján,

De én telhetetlen vagyok és e mosolyban fürödni akarok,

Nézni, ahogy gyönyörtől elhomályosult szemei átölelnek engem…

…Csendben…kell elengednem, de ne menj még, 

Csak mosolyogj rám, ennyit kérek,

Aludj a karomban édes el…Laura…Az élet értelme mostantól te leszel. 


És a szórakó előadásában is…


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2025. január 10. 18:33

@jank:

Köszönöm és örülök hogy tetszett 😊

Aradi_Gabor2025. január 10. 18:28

@S.MikoAgnes:

Köszönöm szépen Ági 😊🌷

jank2025. január 9. 13:28

jó vers

S.MikoAgnes2025. január 7. 12:28

"Csak mosolyogj rám, ennyit kérek,
Aludj a karomban édes el…Laura…Az élet értelme mostantól te leszel. "

Csodálatos szerelmi-vallomás sorok drága Gábor!
Gyönyörködöm versedben:
💖💕

Aradi_Gabor2025. január 7. 07:41

@PuZsu:

😊🌷

PuZsu2025. január 6. 21:57

életed csodás
szerelmed viszont szeret -
minden perc gyönyör
❤️
tényleg így legyen
párod mosolyogjon rád -
értelmes élet
🥰😘