Korai virág

Ne bánd mi szép de múlik,

Benned csillogón, ő utazik,

Immár kitörölhetetlen ige,

Szépséges varázsod ideje.

Ideádban, gyönyörű virág,

Alaktalan ül élő méltóság.

Büszkén hirdeti, lehetség,

A lelkeink egymást elérjék.

Mind az ismeretlen határ,

Minek fölfedése ránk vár,

Mind a hang, minden szó,

Lágy csendjeinkbe burkoló.

A legtisztább élő táplálék,

Rászánt időnk tisztesség,

Utunk ajándéka ön maga,

Mi lehet, eljuttat majd oda.

Érintve a szellemedet hát,

Várom az időtelen csodát,

Mikor igazi valóság leszel,

S az utunkat kezdhetjük el.