Ki

Aradi_Gabor•  2023. április 25. 05:25  •  olvasva: 74

Éhes a magány a hajnal derekán,

Emlékek közé túr,

Falatok után kutat,

De nem talál mást csak fájó pillanatokat.


Azt mikor lényem léte állt a határán,

Vágya egy volt,

Ki lépni, mert sok,

A bármi, mi adott erre rengeteg okot.


Ott, a remény nem más mint halott,

Emésztve elég,

Üszkein csillan szemed,

Mondhatod gyáván menekülni, de jó hogy hiheted.


Csend, mi túl szép nagy mereng,

A tett vágya ez,

Az ösztön börtön,

Ki átkol majd engem, soha nem ereszt.


És a váró ott a nagy semmiben üres,

Végtelen béke,

Ki szól, ki nem, enged,

Még nem, máshol kell magad lenned.


Fekete sötétkék, lassan kopottas szürke ég,

Kel a túlélő nap,

Új emlékeket vett és arat,

Éhes a magány a hajnal derekán. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2023. április 25. 14:14

@skary:

Olyankor nem fél az ész, hanem merész 😊🙏

skary2023. április 25. 13:43

a hajnal dereka az elég veszélyes