Kessel (SW Tribute)

Réges rég egy messzi messzi Galaxisban,

Nyár volt meleg s iskolai szünet a városban.

Az emberi nebulók hada víz mellé vágyott,

Engem inkább csillagok közötti utakra hívott.

Bioscoopárium volt kalandos úti célom hát,

Mely történeteivel lángra gyújtotta a fantáziát.

A sötét és a jó oldalak örök csatáiról szólt,

Barátságról, hősiességről, helytállásról dalolt.

S volt e fura figura s az ő óriás szőrös barátja,

Kik becstelennek néztek ki az első pillantásra.

Nagy szája később kiderült arany szívet takart,

Mint sokan e zavart világban csak túlélni akart.

S mesélte dicsekvőn, űrhajója fenséges madár,

Mely ha kell páratlan gyors szárnyakon száll.

S az ő okoskodó kalandjai lelkemben mélyen,

Meghatározó emlékként maradnak meg nékem.

És onnantól kezdve sok forró boldog nyáron át,

Kergettem lelkesen csillagok közt az ő nyomát.

Megéltem minden kalandját számtalanszor újra,

Ezerszer mentem az őrült nyaktörő Kessel-i útra.

S bár jópár nyár eltelt sorban az első alkalom óta,

Életem alakult és rajtam velem is saját útjait rótta.

De ott s azon a nyáron egy tizenéves forma kölök 

Lelke a fényes vásznon át  a csillagok közé költözött.

Ez mit sem változott bennem egy kicsit sem azóta,

Hiába tudom gyerekeimnek szól az új történetek sora.

Mert nem kívánhatok én se mást szívemből neked:

Bármerre is megy, visz sorsod az erő legyen veled

És a szórakó előadásában is…