Kellemes, tömeggyilkos hangulatban

Az meg mit néz ott! 

Ne nézzél, kérdezzél!

Most senki se mozdul, nem él?

Nézd azt a barmot! Ott azt hiszi magában alkot.

Pedig csak az élettől fél, hé firkálsz legény!

Tényleg mindenkinek a feje a fenekébe szorult?

Mi vagy te, vacogó halál remény?

Gyújtsd halomban meg magadban, máglyán a múlt.

Bántottak és fájt, na és akkor mi van?

Az ember néha embertelen, bántva gyilkolná de nem teszi,

Inkább gyilkolva bánt örömmel abban,

Mert a lehetőség sötét gondolatokban szabadságát veszi. 

A lélek képletét tehát, néha megöli magadban, a világ.

De csak te is erőszak ön védekezel,

Mert ha egy millimétert is megteszed, te nem leszel,

Többé más, egy rohadt árny, szétomlón hullva alád.