Kellemes, tömeggyilkos hangulatban

Aradi_Gabor•  2024. április 16. 06:31  •  olvasva: 54


Az meg mit néz ott! 

Ne nézzél, kérdezzél!

Most senki se mozdul, nem él?

Nézd azt a barmot! Ott azt hiszi magában alkot.


Pedig csak az élettől fél, hé firkálsz legény!

Tényleg mindenkinek a feje a fenekébe szorult?

Mi vagy te, vacogó halál remény?

Gyújtsd halomban meg magadban, máglyán a múlt.


Bántottak és fájt, na és akkor mi van?

Az ember néha embertelen, bántva gyilkolná de nem teszi,

Inkább gyilkolva bánt örömmel abban,

Mert a lehetőség sötét gondolatokban szabadságát veszi. 


A lélek képletét tehát, néha megöli magadban, a világ.

De csak te is erőszak ön védekezel,

Mert ha egy millimétert is megteszed, te nem leszel,

Többé más, egy rohadt árny, szétomlón hullva alád.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2024. április 17. 07:24

@S.MikoAgnes: Igen, Brrrrr, A de ha őszintén mélyen magunkba nézünk, minden törekvésünk ellenére vannak vad és sötét gondolataink néha-néha. Nem baj ha ezekről tudunk szerintem 😊🌷

S.MikoAgnes2024. április 17. 07:21

Már a meghökkentő cím felhívja a figyelmet e versedre! Brrrrr , kedves Gábor!

Aradi_Gabor2024. április 17. 06:55

@PuZsu: Különös tekintettel, hogy az ego tulajdonképpen egy túlélést segítő evolúciós eszköz. És az már nem igazán az evolúció hibája hogy a civilizáció az egymás idegeire menésre használja fel ezt 😊🌷

PuZsu2024. április 16. 21:30

Önmagunk önzésének legyőzése a legnehezebb feladat... 😀