Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Káosz az elmélet,

Kisember szemlélet.

Törődés rendben,

Ön meglelés ebben.

Határ és határozók,

Kényszer megtartók.

Zseniális meglátás,

Másnak képmutatás. 

Rendező akarat,

Kupleráj arculat.

Örökkön harcban áll,

Itt az idő, harcoljál! 

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Sötét éjszakámon, rám talált

Valamelyik, őrdög jó barátom.

Csűrte, hányta agyamba savas

Szavait, eltűnve mind a tavasz it.

Te semmire kellő szó fényező!

Önelégült óvodás érzelmi tényező.

Ki magatehetetlennél rosszabb

Mert másnak semmit se adsz

Csak nyavalygós önsajnálat érmeket,

Mert megoldani még neked se tudsz

Tényeket, ön fenntartani, röhejes

Helyzeted, sokáig nem lehet.

Mondanám, hogy szánalmas vagy

Mint a többi belül szavak bolond

De még képes lenne örülni agyad

Mint "magasztos" nyomorult.

Verd a melled s fejed a falba

Mert ez minden ostoba jutalma!

Magas morál Parnasszus barma

Te! Gyehennán enyém a lelketek!

Kis kénköves barátom jól fülelj,

Üzenek a főnöködnek veled:

Mindenem elveheted, szemét

S ezer gúnyádban eléd megyek.

Millió üres senkivel húzzuk nótádat

Elégünk igaz de nem feleded napodat

Mert talán semmink szavak garasa

De mind, egy lesz lelked vér farkasa!

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Őrizném a lángunk,

Parazsát, erejét,

Csak találj újra ránk,

Ennyi épp elég.

Nem lennék sok,

És te sem kevés,

Át ölelve egymást,

Mint mező a napfényt.

Nem fogolyként,

Szabadon szelíden,

Jötted mented,

Röptében gyönyörűen.

S mikor megfáradtam,

Fejem öledben pihen,

Dúdolsz halkan,

Simogatva kedvesen.

Csillának…❤

2022 december

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Nem minden veremben terem meg értelem,

Az enyémben sem, pedig én merem s nem,

Elverem mi még, maradt(?) valahol nekem,

Belekeverem azt a disznó vágyat, én lássak

Kicsinység, még embernek lét, de se szó se 

Beszéd, kacag a kánya valahány lánya kikkel

Egykoron együtt jártam madár látta iskolába,

De mind hiába, hiszen konok fejem fizeti meg

Az elvesztegetett élveteg éveket mikor magon

Éltem nagyon, örömmel s fütyöltem csörömmel

Vadon, bele abba a szomórúan szép éjszakába

Mi mások lelkét rágta, de én bele láttam rendet

Miszerint, ki reményt vesztett keresnie kell belül

Alul és felül, míg a remény önmagává lesz, ilyen

Ravasz ez, mert mindenki tud repülni de felejteni 

Könnyebben és itt az egyetlen kiállás a nem-

Nem, létező kiszállás, hanem az égbe velem

Való szabad szárny próbálgatás öröme, nekem.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Egyik legcsodálatosabb képességünk (a sok közül) az érzéseink, hangulataink és gondolataink átadása másoknak, művészeten keresztül. Az egyik erre alkalmas lehetőség a zene, a maga hihetetlen eszköztárával, képességeivel. Rengeteg stílus, mód ád lehetőség, oktávok ezrei sorban szolgáják, emberlétünk megosztásának lehetőségeit:

Itt egy példa az én kedvenceim közül, nem kevés érzelemmel de felemelő módon:

És az összes többi, egy kalap alatt mind az 56uk pedig itt található: