Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Szerelem
Aradi_Gabor•  2023. december 11. 05:40

Régi lángok új helyeken


Halott, hideg éjszakai vizes köveken,

Lopakszik a legyőzött szerelem.

Nincs benne semmi nosztalgia,

Gondolja, micsoda olcsó és hazug eme elégia.

 

Eltűnt már mind, semmi tűz, varázs,

Csak egy utolsó pislákoló parázs szem ül belül.

Fényes homloka, széles válla, elmúlt ha volt,

Boldog jövőbe tekintő szemeinek nyoma sincs sehol.

 

Bárcsak találna új társra, vágyódón,

Hisz nem vágyik másra, csak egy karnyújtásra.

És nem bánja a hideg telét,

Mert tudja, majd az ő ölelésében megleli melegét.


Kegytelen tél, maróan fagyos szíved ítél,

Kárhozatát így akarta belém marni, de lénye igaz fénye itt él,

És míg egy szív szeret, én újra a régi leszek,

Meglásd végül, a te fagyott szívedbe is lángot csenek.


Aradi_Gabor•  2023. december 9. 08:24

Elmúlik


Mikor elmúlik szemeidből a nyár,

Vajon gondolsz-e még rám.

Talán gondolatban visszatérsz hozzám,

És magához ölel a néma délután.


Szíved talált-e magának válaszul,

Megnyugvást mi bizalomnak áll párjául.

Vagy zaklatott leszel, többet nyugodt soha,

A szélbe veszel, mert lök mindenki tova.


Tudom te már nem látod azt bennem,

Lehet, hogy nekem ez ellen nincs mit tennem.

Mert mi volt, elmúlt és már csak emlékekben él,

De édes gondolatként, társául hozzá

a remény.


Aradi_Gabor•  2023. augusztus 9. 19:50

Hegyen-völgyön


Menekül a szerelem,

Kiéget lángja és szívén üszk terem.

Buta lány, buta fiú,

Egymást bántani nem eléggé szomorú.


Futtában tombol még,

Én a szerelem vagyok, miért aggódnék?

Mert haldoklom és félek,

Hogy engem többé ember meg nem érthet.


Pedig vagyok az életjel,

Mikor lelkedben lakom, akkor igazán létezel.

De ha túl nagyra növök,

Minden fölött hatalmas gőggel pálcát török.


Vég gyengülve megáll,

Elég volt a menekülésből, inkább a halál.

Arra jár egy idős pár,

A férfi virágzó vad rózsát talál, "Jövök!" - kiáltja a szerelem már.




https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02e2hwkNodKLa5o3mrEqF1GWMUjAf4EVF56pH7rRpu3Z2kE9fDo9brvC4h25kqszQul&id=100031877298054

Aradi_Gabor•  2023. augusztus 1. 06:31

Méz


Testem beszél és szégyelli magát,

Hogy ejtette szavát, el ő zavarában,

Mi nem volt előkelő, de mikor a kezed,

Vállamra tetted, egész lényed rabul ejtett.


És nem emlékszem másra, se vágyra se ágyra,

Csak arra, hogy kegyetlenül kicsi vagyok,

Célom tudat de nem tudom, hogy mit akarok,

Csak hogy belül egy ismeretlen kód válaszolt. 


Szemeidben oly tűz tombolt s szóltál türelmetlen:

“Na, mi lesz?” – bár tudnám az égre – “Megyünk végre?”

”Gyere. Ha akarsz, jössz velem!” – és elindultunk hirtelen.

Kikötve csónakunk virágok közt, hol sok méz terem.


És döngicséltek a méhek, köröttünk zenéltek,

Hogy mit porzó meg a bibe sikítva óhajt, tedd meg,

Éhes önzetlenséggel te azt, más örömére is tetted.

Míg az akácméz tarkódon át a gerinc vájatodba gyűl,

A paradicsom madár édes hívó dala száll a kertek felől.





https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid024WsTzGbqBzs5eDeTiuTmP58hATttEmqXhfYhanMk6T1DwNLVQLPu1RqxVj6vDWnGl&id=100031877298054

Aradi_Gabor•  2023. július 26. 07:20

Először a hangodba…


Még nem is láttalak téged soha se igazából,

Csak a hangod volt az miből bennem virágzol.

Mert egyszerre volt ő érzelmes, bús és szerény,

Sok színben pompázott s elképzelni téged belőle volt az enyém.


Rezgései bújtak hozzám mint tó tükréhez a fény,

S fantáziám lustán nyújtózkodva lángra gyújtotta a reményt.

Bennem élsz te hang, zöngéidben alszom én el,

Biztató barátságos szereteted jég szívemre forró csókot lehel.


S meglehet ezt csupán vágyakozó álmodozás én bennem,

De olyan jó tőle újra szerethető embernek lennem.

Mégha ez illúzió marad is és nem válik soha valóra,

Örökké szívem szép emlékében ül, te rólad dalolva. 




https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02XjVxPBpMtsEfTVLAafx2arwruDnK2KX5ht9vMYQr1WA9Qixfv8Fxma2Y5zcJwYNdl&id=100031877298054