Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Szerelem
Aradi_Gabor•  2024. február 21. 06:22

Bűbájos éjszakai látogató


Maáb királyné bűv-tündöklő legfiatalabbik lánya,

Felismert engem a róla való édes álmodásban.

Magához szólított az éjbe, varázzsal és halkan,

Szemeimet szépség sűrű mákonyával betakarta.


Álmomban megmutatta mi volt az igaz múltunk,

Hol idő előtti tereken már egymástól tanultunk.

Nem volt ott sehol külön ő, sehol sem a külön én,

Mi voltunk számtalan formában a szép remény.


És mi ezerszer elbuktunk, milliószor ordítva fájt,

Keresve örök nem lelve a tudott legvégső határt.

Vesztettük egymást, tűzbe, vérbe, csatákban el,

De két lét tanító, hívására csak egymásnak felel.


Így álltunk egymást bűvölve e éjszaka peremén,

Időtlen és végtelen kezdet óceán két félszigetén.

Kezünk egymás felé kinyúl, újra kezdődik a tánc,

Ön azonos, önátadó, egyben, újra szívére talált.


Aradi_Gabor•  2024. február 17. 00:55

Fecsegő


Fecsegőn, szikrázva hullámzik rajtad,

A szeptemberi aranyló fény,

Nincs mire, így nem szerény,

Temérdek kincseket csillantva halad.


Mosolyodban aggódó gondolat szűnik,

Hull el végtelen katlan mélyen,

Remény születik az új reményen,

Minden valóság vonal erősebbnek tűnik.


Elfeledkezem teljes magamról, benned,

Hol mint végtelen báltermek,

Csillogó padlóján táncol az élet,

És rájön, oktalan innen kiutat keresned.


Füleimben gondolataid lágy pulzálása,

Nemesedik ingereken tovább,

Virágozva ad ezer csodát,

Bőséghez juttat megismerésed áldása.


Aradi_Gabor•  2024. február 14. 09:51

Boszorkány tüzeid


Fáztam és lelked melegére találtam,

Bűbájos vonzereje rám jó áldást hoz.

Láttam távolból s arany sugaraid vágytam,

Ábrándos lelkem számára tüzed oly otthonos.


Mert ő, te nem vagy talmit csillogó kert,

Veled, tőled belsőm őszintén gondot feled.

Embert varázsod nem téveszt, nem érzek kényszert,

Jeled mi több, leszek én és fognám a kezed.


Hát éltetem én, ma a szerelem ünnepén át,

Boszorkány tüzeid mint élet adó adomány.

Táncát mosolyodnak s boldog kiállva próbát,

Kékbálvány szemeidben izzón, nincs magány.


Sz.P-nek


Aradi_Gabor•  2024. február 12. 08:57

Hódolat az oroszlán nőnek (Lioness)


Szemeidben viharló kék az élet lángja,

Megannyi törés,

Mit ösztöneiddel bírva szíved kiállta,

Szép arcéleden minden fájó döntés.


Fenn s ég, mi maradsz nekem mégis,

Lágy szó, élet, mosoly,

Gőgtelen erő, nem tézis,

Önzetlen szereteted boldog bitorol.


És lelked erős falán át csillog

Tudás, kincseid tára,

Mint Leónyi reneszánszzálog,

Humorod rég vonzódásom tárgya.


Hát szívem most eléd teszem,

Nem préda kegyet keres,

Mikor gyenge lennél, erőd velem,

Te, kedvesem, számomra oly nemes.


Aradi_Gabor•  2024. február 9. 13:15

Mélység


Valami változik bennem,

Magam másképp hordom,

Voltam más, de elengedtem.

Megszépült világ az otthonom.


Mert itt van Valentin,

És itt vagy vele te,

Ígérve tavasz színein

Ragyogva lelkem szöglete.


Én fekete rózsám,

Mi tűzvörössé vált,

Tengődő egyedül órám

Végre rád, remény talált.


Belsőm legaljáról jövök,

Megyek, mutasd utunk,

Fogd kezem, még szédülök,

Gyere világ, egymásnak új esélyt adunk.