Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Nézegetem rabolt pillanataidból vonzó fényképed,

Vonalaidon átcikázó bennem túl gondolt szép lényed.

Mi szó mi szó, ki nem mondható s nem kicsit izgató,

Vizuális képzeteimnek csak egy része felvállalható.

Letámasztva nézlek, leülök és beléd álmodom magam,

Csak lazán, még kell idő, hogy ne elhamarkodjam.

Pupillám kitágul és issza a csillogó képpontok fényét,

Gyönyörű alakod növeli bennem vágyam élmény létét.

És a szívem, életre dobolva a sokszor változó,

Millió kép-gondolat, te, tökéletes keverék a rakétákat begyújtó. 

Tenném de nem tehetem így csak elképzelem veled,

Ahogy szeretni fogsz engem nézve és csillog a szemed.

Álmodozón festve belül minden elevenebben látható,

Te vagy az én, és én vagyok a te, a rólunk álmodó.

Belém harapsz és nyújtom, türelmetlen édes kínzón, 

de itt a…

Suhanó hó pihék, öröm pillanat, oly hamar távozón.

Minden csendben,

Izgalmak terme,

Szorítasz egyre,

Öled rejtelmében. 

Hangod sikkant,

Vágy arcodon,

Gyönyörű nagyon,

Fenséges, alant.

Mesteremmé lettél,

Legédesebb lázadás,

Parancsoló pillantás,

Uralkodó cserél.

Egyre jobban,

Követelve követel,

Mámorító önzéssel,

Újra dobban.

Hiányzik a szemedben lángoló,

Kevert szerelem és mámor,

Hol tiszta érzéseim,

Lángra gyújthatnak minket bárhol.

Hiányzik a tested illata,

Ahogy hozzám simulva kutat,

Kertembe hatolva,

Fedeznél fel sok új utat.

Hiányzik a Varázs,

Mi csak te lehetsz,

Vadul, szelíden nem eresztesz,

Szerelemi gyönyört kergess.

Hiányzik, hogy egymást befogadva,

Csókod ízeiben elolvadva,

Téged boldog nővé varázsolva,

Mámor virág diszket rakjak rajongón templomodra.

Gyere, gyere kedvesem,

Kérlek fogd a két kezem,

Vezetlek drága szerelmesem,

Gyümölcsödre vágyakozik a szívem.

Nem mert birtokába akar,

Hanem mert gyönyörrel betakar.

Szemedben vágyik arra a tűzre,

Mi minket egymás szomjúságába űzte.

És adok 10x, 100x én míg 1x kapok tőled,

Tudom, ezt mert soha elég belőled,

Látni akarom mikor remegve szemembe beszéled,

Igen akarom, tedd meg újra, ó úgy kérlek!

Megpihen, de csak kis időre a szívem,

Láng testű, csoda szerelmesem,

Kérlek fogj meg, jó erősen,

Gyere, gyere kedvesem!

Írtam neked hogy szerelmes legyél,

Mint betű, ki hiszi – a papírlap enyém,

A szélbe a felkapva táncoló falevél,

Anyjába az ép született tünemény.

Szeresd önmagad és az életedet, 

Vágyakozva, ha mást éppen nem lehet,

Mosolyogj a nap sugarába teli bele,

Szürke napon mikor rád néz nevetve.

Legyél úgy lángoló, soha se múljon el,

Örök Fárosz, örök biztonságot jelents,

Tavaszi délután a zord-hideg téli napon,

Legyél az kibe mindig bele habarodom.

Igen, ez itt a szerelmes levél záró sora,

Talán eljut üzenete lelkedbe még oda,

Hogy ha mégis nemleges a te válaszod,

Tudd, kedves lényed nekem örömet adott.