Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Személyes
Aradi_Gabor•  2023. március 4. 19:06

Csonkolás

El távolodik emléked illata,

Mint mosolyod az esőben,

Amit szeretni nőttem,

Fájóan felemelően.


Tested alaktalan, lelked ragyog,

Hitem templomává lettél,

Belül mindig ott vagyok,

Az átok otthagyott.


Túl nagy a kár, a halott szövet,

Vérem nem kering veled,

Létezem mint nekrózis,

Csak egy diagnózis.


El vele, hogy mentsd még ami él,

Csonkolva már nincs remény,

Az érzelmek és ráció,

Végső stáció,


Gyötrelmek és szívből ordítás,

Mű-tét hol nincs fájdalom,

Csak cudar önámítás,

Nyesedék már.



És a szórakó előadásában is… (almás)


És a szórakó előadásában is…(robotos)

 

 

Aradi_Gabor•  2023. március 2. 17:43

Eddig…

Mentem honnan mások csak mindig eljöttek,

Okoztam oktalan, kik pedig szerettek, könnyet.

Izzadtam esőben én és kékre fagytam a napon,

Ezt idáig és mostantól mind csak rátok hagyom.


Buliztam az angyalokkal, imádkoztam ördögökkel, 

Kegyetlen voltam kegyeletes hazug szövegemmel.

Mindez is én voltam, de ebből semmit se bántam,

Mert szívemben igazi szeretettel a világot jártam.


És lásd bőröm vastagra edzett páncélja mint szikla,

Lelkem vezérelt bármerre jártam neki nem volt titka.

Vad kölök maradtam bármi gáncsolt, tépett engem,

Kételyeim ellenére mindig mások mosolyában éltem.


Adtam életet és szeretetet gond és törődés nélkül,

Vettem el ugyanezt sokszor buta módon önzésből.

Voltam gaz és igaz, barát, ellenség gyűlölve szeretett,

Igyekeztem nem bántani mást mikor csak ezt lehetett.


Most húztam egy vonalat, talán más jön majd ez után,

Lelkem felvállalom, kié hibátlan az dobjon követ rám.

Ím a mérleg nem sok de nem is mondanám rá kevés,

Botló emberi lény kinek javítani talán még nem tévedés.



És a szórakó előadásában is… (almás)


És a szórakó előadásában is…(robotos)

 

Aradi_Gabor•  2023. február 8. 16:19

Kettőt

Veszthet-e a vesztes, ki már mindent elvesztett,

Többet legvégül, mi öröm s jövő maradt volna reménységül.

S mit már rég megtanult feledve feladni, érzést és okot,

Konok emlék temetőbe száműzte el vele a holnapot.


Hát legyen, te sors, vidd hát a többnél is mi többet,

Adott miből adhatott de az kevés volt, csak ennyire tellett.

Pecsét legyen hát, de még nem végül, szomorú sorsa tört levelén,

Hinni mert oly mohón abban, mi pedig nem volt más csak hiú remény.


Kevés dermesztőbb a szeretet halálánál, egó-ráció kardjai villannak,

A néma gyerekszoba csendje végre metszve halkan lélek gyilkolhat .

Nincs idő se tér mibe belefér ennyi tépő, lüktető fájdalom,

Mindent vagy mindent, új játszma kél, új beteg szürke hajnalon.



És a szórakó előadásában is… (almás)


És a szórakó előadásában is…(robotos)


 

Aradi_Gabor•  2023. január 17. 22:52

Én meg,

Megadom magam,

A rossznak és a jónak,

Az angyali és ördögi szónak.


Gyáva leszek és egyszerre rohadt bátor,

Éj fekete és hófehér önmagától.

Nem szánok senkit, legfőképp magam,

De a közös ámításokból elegem van.


Fekszem a zebrán az örök esőben,

Élettel mi a halál között terem,

Cserben hagytalak, ez történik velem.


Mondod az élet hosszú a halál egy pillanat,

Te a szíveddel véded meg saját magad.

Zászlómon lobogjon hát szeretet,

Igaz, keserűre égve az veletek.


Töprengek a múlton, s a jövendőn,

Eldobom a mostot semmit jelentő,

Felejtsd el az időt, furcsa szerető.


Hiszem, hogy hitted van még bennem,

De már kialudt rég szívem ezen.

Pólómon felirat: adj még, legyen mit elvennem,

Ebben az életben nem sikerült jól embernek lennem.



És a szórakó előadásában is… (almás)


És a szórakó előadásában is…(robotos)


 

Aradi_Gabor•  2023. január 6. 07:32

50, maradhat?

Jelentősnek mondott jelentéktelen pillanathoz értem,

Mi elmúlott ugyanúgy mint másfél milliárd előtte gyorsan serényen.

És bár számvetésre, nem kevés alkalmat adna feleslegesen most fel,

Eme döglött nosztalgia pillanatokat inkább had feledjük el. 


Mert mi volt, szép volt talán néha nem,

A múlt könyvespolc aljára tettem, életem nem visszapillantó tükrökben terem.

Az örök most zörög, hogy arcom a jövő felé fényezzem,

A még mindig nyughatatlan szívem, kutatva kereső nyugalmát megleljem.


S mondhatnám most ál bölcs zöldségek garmadát,

Mit tettem korábban több mint ötszázszor ezen lapokon, de a nyavalyát!

Legyen hát eme alkalom, hogy megköszönöm szüleimnek élet alkotó aktusom,

Valljuk be, szerénység, de nélkülük kecske rímekben itt nem regélnek e hajnalon. 


Így emelem most önmagamra a szarkazmus tiszta üdítő poharát,

Ígérve, rátok és rám hozok még rengeteg vacak rím vágta tépve lelkemben részegen balalajkát.

És mondhatod joggal, gyenge kifogás, újabb gyöngyszem a selejt halmon,

Én se, ítész se építész, csupán ugyanúgy egy esendő majom, kiknek eme dalom hátra hagyom.



És a szórakó előadásában is… (almás)


És a szórakó előadásában is…(robotos)