Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Ez itt az életem színeinek háza,

És van itt egy szerep ami rád van kitalálva.

Kicsi vagy nagy az nincsen még kifejtve,

Rajtam s rajtad múlik milyen lére lesz majd ő eresztve.

S, hogy dráma lesz, vígjáték netán romantikus?

Ez az összjátékunkon múlik, ez benne a kritikus. 

Bár én mindenféleképpen a legjobbamat nyújtom,

De Élet Rendező úr szeszélyeit előre nem tudhatom.

Ez itt modern, alternatív színház, ritkán kőbevésett a szerep,

Majdnem mindig rögtönözni kell, szívből, tapasztalatból, mehet.

Megélni dolgokat miket sose gondoltál, hogy életedben lehet,

Ejteni igaz könnyeket, vagy megjátszod hisz ez csak egy, szerep.

És mikor az előadásnak vége, lesz majd aki sír és lesz ki nevet,

Te döntötted el, hogy merre ment s mit csinált a szerep.

Egy valami fontos, kérlek ezt ha lehet semmiképp soha ne feledd,

Akármi történik is, akármilyen jó vagy rossz vagy, a show MINDIG tovább megy…

veled vagy nélküled.

És a szórakó előadásában is…

Sokáig töprengtem, hogy az eddig két filmet rendezett Tom Ford (igen, a divat tervező), ki jó reneszánsz emberként mindennel is foglalkozik, egész filmes életművével egyben, vagy csak a címadó 2016-os rendezésével kapcsolatban írjam le ide gondolataimat.

Végül is győzött az utóbbi, mert van erről mondanivaló bennem bőven.

Kicsit hatásvadászként, vagy hogy a pupillánk a tarkónkig nyitva legyen, extrémen kövér és anyaszült meztelen nők táncával indít a film. Egy modern művészeti kiállítás része ez, derül ki hamarosan, és megismerjük egyből a főszereplőt, az érzékeny, második házassága lebomlásában fuldokló középkorú nőt (a gyönyörű Amy Adams), aki első házassága (a volt férj az örök sármos Jake Gyllenhaal) elbukását sem tudtam még igazából feldolgozni. A történetet az első férj, aki író, által írt novella és ennek többsíkúan megjelenítve zajló, szinonimikus élet helyzeti adaptációja vezeti. És kb ennyit szeretnék mondani a történetről mert annak ellenére, hogy hagyományos narratív struktúrában haladnak előre a dolgok, Tom Ford számára a cselekmény szerintem csak ürügy. A film nem arra aspirál, hogy egy felejthetetlen történet élményével gazdagítson minket. Sokkal fontosabb a lassú jól átérezhető hangulat, a szín skálák, az érzések és bocsánat a kifejezésért,  de nem tudom letenni a gondolatot, hogy ez az egész olyan mester-műgonddal, átgondolva készült mint egy következő divat kampány vagy egy vásárlói élményt felfokozó boltbelső. Kicsit visszatetszően ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor találkozom a belvárosban a tömegközlekedésen az irodába menet reggel, a fényes fekete-arany Prada papírzacskóban tüntetőleg bevitt tegnap esti vacsora maradékkal. 

Pedig Ford jó rendező és nemcsak jó divat szakember. De a divat szakember nem tudja levetni a bőrét és esztétikumot akar és teremt a meggyilkolt, megerőszakolt meztelen tinédzser lány holtestétból is és mint egy legyőzve ezzel ön magát, a drámát lopja ki a drámából az esztétikum kedvéért.

Ami nagy kár, pedig a színészek hősiesen helyt állnak. Végig játsszák az egészet, jöjjön pokol vagy jeges árvíz és keresztrefeszítik magukat, hogy meg tudjuk bűneink (kicsik és nagyok) velünk együtt élnek és nekünk kell megtanulnunk elfogadni ezt és ezzel együtt élve próbálni és megkeresni a saját boldogságunkat.

Summás mi? Na jó, nekem 7 a 10-ből ez is…. De az a prém galléros farmerkabát a film végén Gyllenhaal-on….utána kéne néznem hogy hol lehet venni egy ilyet.

Egy kis referencia:

https://www.imdb.com/title/tt4550098/

Éjszakai ragadozók (film, 2016) | Kritikák, videók, szereplők | MAFAB.hu

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89jszakai_ragadoz%C3%B3k?wprov=sfti1

És a szórakó előadásában is…

Elöljáróban is elnézésedet kérem kedves olvasó ki időd szánod a szubjektív véleményemre de egy olyan filmről szeretnék mesélni amely a bejegyzés publikálásának időpontjában még semmilyen formában nem látható hivatalosan Magyarországon.

Paul Verhoeven rendező távolról sem az az ember aki könnyedén megijed a súlyos témák, a szaftos testnedvek vagy a glórifikált erőszak részletes ábrázolásától. Teszi ezt professzionálisan, koherens hatékony és populáris történetmesélés mellett de érdekes és sajátos morális tanulságok levonásával fűszerezve. Kiben ne ragadt volna meg az Elemi Ösztön "villantós gyilkos leszbikus szuka" archeotipus ha nem is feltalálása de széles körű bevezetése, vagy a Csillagközi Invázió rendezői kommentár extrái között saját maga által kimondottan felvállalt "a háború mindenkit nácivá tesz" kijelentése. Történetei középpontjában valamilyen szempontból a társadalmi morális és erkölcsi megítélés (már ha van ilyen még) mindenkori perifériájára szoruló figurák vagy elképzelt jövő képek extrémen tipizált minta példányai vannak. Ezek után az alapanyag a katolikus egyház vérgőzös, mágján elégetős sötét középkorából való, a túlfűtött apáca zárdai testi vonzalommal átitatott története szinte kiáltott a 84 éves Maestro után.

Mint írtam Verhoeven vér profi, a produkció nagyon magas színvonalú, szépen fényképezett, gyönyörű díszletek és jelmezek között egy rendkívül magasan kvalifikált színészi csapat kelti életre a történetet. És a történet szókimondó, végtelenül szókimondó sőt nemcsak kimond hanem meg is mutat sok mindent még hogyha korábbi rendezéseihez képest szinte visszafogottan is teszi ezt. A film természetesen provokál hiszen még az én lyukas egyháztörténeti ismereteim alapján is a középkori katolicizmus nem az a dolog amivel nehéz provokálni bárkit is (alá a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve) főleg ha olyan jeleneteknél kicsit erőltetetten ki is lóg a lóláb mint mondjuk a megfeszített Krisztussal a kereszten való szeretkezésről való fantáziálás. Tehát provokálva vagyunk egy saját maga által is elismerten provokatőr rendező által aki elénk fektet egy néha már-már anakronisztikusan modern szókimondó történetet amely alapesetben a felszínes "jé egy meztelen apáca!" sokk érték helyett az emberi képmutatásról és gyarlóságról értekezik inkább. 

És a forgatókönyv jó. Érzi a ritmust nagyon kevés üres menettel dolgozik épül a cselekmény épül a feszültség jól időzített a csúcspont és a levezetésnek is van dolga és mondanivalója. Mindemellett kor tünetként érezhető hogy a rendező védjegyeként korábban említett erőszak és szexualitás szinte mostanára 2022-ben a vizuálisan érzéketlenné tett befogadó képességünk miatt már szinte átlagosnak számít. Ezzel nem amellett tüntetek hogy még több vér és még több nemiszerv kellene egy ilyen produkcióba hanem a mondanivaló az ötlet a drámaiság adja meg a sava-borsát ennek a történetnek is, és ezt végül Verhoeven is érezi már. Szinte azt lehet mondani hogy a Benedetta a már-már pornográfnak ható reklám kampány és előzetesek ellenére egy visszafogott erotikus történelmi dráma lett. Az az igazi klasszikus érzésű film, női főszereplővel, a nemi szerepek kérdéseinek modern de férfi szempontú feszegetéseivel.

Szóval én nem bánom ezt a 2 óra 11 percet Verhoeven úr meséjéből. Nem felejthetetlen, nem az a film amit még atya úristen meg kell néznem háromszor legalább hogy minden csillám fondorlatát megértsem de hogyha vaskalap mentesen megtudod nézni mindenféleképpen ajánlott. Mondjuk legyen úgy 7 a 10-ből.

Egy kis referencia:

https://www.imdb.com/title/tt6823148/

https://www.mafab.hu/movies/blessed-virgin-299092.html

https://en.wikipedia.org/wiki/Benedetta_(film)

És a szórakó előadásában is…