Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Szemeim nyitva és még mindent látok,

Ha lehet át és megölelném az egész világot.

Hinne nekem a rókától az elnökig mindenki,

Lennék fogadatlan prókátor, békét tenni.

Mert a viszály az az uszály mire könnyű felmenni,

De hihetetlenül nehéz róla bárhogy le kecmeregni.

Hinnem kell a karácsonyi örök igaz-szép üzenetet,

Emberiség, emberség kérlek, ne csak ma, béke veled.

Mondod naiv, buta álom? 

Nem baj, én akkor is megpróbálom.

Hiszen a háború legyőz mindent mi emberi,

Néma poklot teremt félelemmel, a létet elnyeli.

Szálljon mától fogva mindenhová béke,

Őrtorony sarkától az egyszerű ház szegélyére.

Mert nem az ajándék jelkép kötelezősége,

Hanem a bennünk élő örök szeretet,

A karácsony tökéletessége!

Boldog karácsonyt mindenkinek! 🎅🎄❤😇

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Gyere, gyere drága barátom, te ki nélkül a napfényt,

Talán soha többet én nem látom és már nincs remény.

De te megcsináltál, kitaláltál, híressé tettél engem,

Miattad hataloméhes hatalmasok jobbja lehettem.

És itt ülök most veled újra, szabad emberré tettél,

Annyi vér, szenny, mocsok után megint összeszedtél.

Tudod te jól volt akit futni hagytam de csak egy volt,

Kire az én, saját szabad akaratomból kegyelmem hult.

Átlagos leszámolásnak indult mint az annak a rendje,

Pusztuljon mindenki és legvégül a célpont, volt a terve,

A kikötői negyed új és kegyetlen állat véreskezű urának,

Jeltelen sírjai már készen meg ásva álltak a családnak.

Egy templomban bújtak el előlem gondolván az szent,

Nem tudva, se ördög se Isten nekem semmit se jelent.

Belépve a hazug szentségességek templomába értem,

Hangtompítóval a belépőt a mennyekbe ingyen mértem.

Idős gyóntató pap állt az oltárnál mint tiszta ősz galamb,

"Tudom ki vagy s miért jöttél ha ez az út alá vetem magam."

"Önmagamat nem sajnálom legyen meg az úr vég akarata,"

"De az asszonyt, gyermeket hagyd, magam adom értük oda."

Az idős pap nem kért semmi mást, tudta most pusztulnia kell,

"A mártírság munkaköröm része", mosolyodott komor viccén el.

Menekült a célpont becstelen, mindenkit nekem hátra hagyva,

Golyóm hátulról nyitott fején ablakot, őt örök sötétségbe ragadva.

És akkor és ott lelkemben valami újra életre és lángra gyúlt,

Hívd a kegyelet lángjának ha akarod, de a Féreg meglágyult.

Többet nem mondok, sokat öltem, hogy békében élhessenek,

Ha megírod tedd hozzá, olvasó, ez nem fog megtörténni veled.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Alább találhatóak a Féreg korábbi történetei:

Halott lét (a Féreg színre lép)

Gátlástalanul (a Féreg bosszúja)

Zuhanás (a Féreg szerelme)

A poronty (a Féreg gyermeke)

Meglepetés (a Féreg megmentői)

Egy csöpp figyelmet kérek!

Mert én kérem tudom, hogy mit beszélek,

És állandóan kifelé ezt nyomom

A kognitív torzítás ablakomon.

Most mért beszél bele? Hogy hívják?

Maga ön? Én vagyok a hangosabb,

Ezért biztos, hogy nekem van igazÖm

Ha nem volna akkor is van - mi más?

Igazam, hiszen utolsó iskolám, 

Az óvoda óta tudom, ki a leghangos,

Abban óbégat, arra majd figyelnek nagyon

és amióta az internet itt termett...

Szabad a pálya! Mind kik néztek engem,

Meg minket, Elmentek otthonról,

Kong az üres harangtorony sötéten,

Vár a Kossuth téri pulpitus, megmászom!

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Polis, az egység mi megvéd.

A királytalan hatalom miért megtennéd

Az ön feláldozó tettet s míg te vérzel

Jogod egy köz képviselők kezébe tetted

S sokan, sok kicsit adtok neki 

Mi lesz egy szép nagy

Neki és családjának bőven jut és marad

De elvárásotok is magas

Hisz a következőket kell, hogy téve tegye értetek:

Mindenek előtt legyen Béke

A háborút senki ne félje

Gondja legyen a lehető legnagyobb közjólét

Nála a mi, mindig előbb legyen mint az én, ez a tét

A közbiztonsága legyen nála a harmadik helyen

Ebben mindig számoljon veled s velem

Legyen példája a felelős, önálló döntés hozás s

A büszke független önellátás

Mely mégis nyitott szívvel lát s ha kell

Nyújt az elesetteknek bátorító támogatást

Írta ezt a jó Athéni polgár s halász Kaldrisszián

Időszámításunk kezdete előtt

Körül belül úgy. 600 évvel

De mi láthatóan

Még mindig nem hagytunk fel az

Eredménytelen kereséssel…

És a szórakó előadásában is…

Elképzeltem az én optimális utópiámat,

S megértettem egyből benne a csapdámat.

Hisz ahogy szemem másra vetül,

Ő már maga Ő és nem csak én egyedül.

Mert gondoltam én, az élet az könnyű,

Csak másoknak ez nagyon sokad rendű.

És vaskalappal a fejükön csak menni, menni.

De a történelemben lehetlen nem észre venni

Az összetartó vonalakat ahogy mennek végül,

S a pokol meg jó szándék jön hozzá segitségül.

Hiába több ezer év civilizáció megannyi terve,

Amikor agyunk csont börtönében magányunk terhe,

Miatt nem érezzük hanem hisszük vakon, hogy az

A másik cselekszik más kárára kegyetlenül vadon.

Mert bennünk az ön itélet sora  mindíg jó s hibátlan,

Mert én tapasztalt vagyok s ebből hibázva kizártam, s azt hittem,

Szabadság az mit én tervezve magamnak építettem,

Pedig csak egy másik énformáju csillogó börtönt készítettem.

Így tanulom, hogy gondolataim felszabadítsam magam alól,

Míg a te gondolat érzelem világod, asszertíven bennem dalol.

És a szórakó előadásában is…