Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
IrodalomBelső út
Van ez a fix érzés amit a már az "eleget megélt" lelkek tapasztalhatnak meg, már ha érdekli őket persze.
Kicsit keserűen szólva feltűnik, hogy élet díszletei bár tetszetősek de valahogy túl gyakran ismétlődnek, és az emberek, a keveseknek kijáró tisztelet mellett, röptetett kéményfa karót sem érnek, és még az őszinte ragaszkodó szeretetet sem véd meg sem a csalódádsoktól sem a idő kíméletlen létszám-stopjától.
Hát ennyi? - tűnödik a kiábrándúlt lélek.
Válaszként eljön a heves külső-belső, "de megjavítotom magam" periódus.
Az egó-lélek-test hármas bolond-mámoros tánca aminek közgazdasági hajtóereje vitathatatlan, egyéb eredményei pedig, nos.
De ha hagyod, hogy ki fáradjon benned ez a lét-légszomj akkor eljön a belső csend ideje amibe kérlek hallgas bele.
Mindig csak egy kicsit, csak egy kicsit többet figyelj rá.
Ezekben csendekben lassan megélheted, hogy van egy belső szerény ösvény, ami jóval azelőtt kezdődött, hogy "te" először talpra álltál.
Ez az út rólad szól, a valódi rólad, minden lépése a talpad alá gördül és onnan tudod, hogy biztosan jó irányba mész és a kereszteződéseket sem véted el, hogy nyugtató elégedettség és valódi hiánymentes tartós derű válik a társaddá ott.
Lelj hát rá és tedd meg az első lépéseidet hiszen ahogy lent úgy fent és mint belül úgy kívül is.
Vár a végtelen!
Reggel
Még sötét van.
Még igazából nincs semmi az újnap csak készül.
Belüli játszom a gondolattal, hogy talán csak most születtem, talán ez a pillanat most indít meg bennem egy új életet, holott persze jól tudom hogy a bolygó amin lakom egy óriás rendszer mikronnyi része csak és én ezen belül nem vagyok más csak egy elektron szikra.
De valahogy jó picinek lenni.
Jó nem vágyni a nagyra.
Jó ez az idioszinkronitás mikor a hajnal első narancssárga sugara szétrepeszti az éjszaka köpenyét ott valahol keleten valahol nagyon messze és mégis nagyon közel.
Az éjszaka édes kegyetlen abszintja zúg és húz még bennem de a szívem pattantyús dallammal készül már és várja a fényt.
Mit kívánhatok én mindannyiótoknak mást mint jó reményt mert ott valahol a hajnali égen a feketés lassan sötétkékre vált, majd a semmiből kirajzolódó épületek vonalai létrehozzák az új nap kapuját.
Szép napot, jó reményt hát és békét mindenkinek.
05:33 am
Az élet ébren
Az élet undorítóan gyönyörű, kiábrándítóan csodálatos és zavarodottan kiegyensúlyozott.
Amikor elhiszed megtagad, elengeded megfog és minden pillanatában rólad szólva nem mond semmit.
Kedvessége taszít, bizalma elárul és örömei fájó keserűséggé válnak végül.
Éned alkalmazkodó álca, szereteted kiszolgáltat és kincseidről kiderül, hogy hamuvá hulló fénylő parázs darabok voltak csupán.
Hát lásd meg a fényt és merd tudni, hogy a hamis igaz és az igaz hamis mind ugyanaz.
Ébredj most, hogy lásd a világokon kívüli végtelen világokat, a pillanatban az örökkön megtörtént és megtörténõt egyben ugyanúgy, hogy érezd hiteid, céljaid, szabályaid önmagad alkotta félelem vezérelte börtönök.
Szeress élni ébren, mert az élet enélkül gondolataid tompa szűrőjén átszivárgó villanás csupán.
Nincs már mire várj.
Most ébredj hát.