Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
HumorA vesztes agglegény dala
Te lélek, tudod, figyellek, jól vigyázz!
Látom, miben mesterkedsz, mire vársz.
Magad bolondító tavasz érkezik nemsoká,
Rügyet eresztesz nekem mindenhová.
Én szerény, rendezett, kis békés életem
Egyszer csak tótágast a feje tetején terem.
És ha ez még nem volna így elég vég,
Jön hozzá egy nagy adag lelki nehézség.
Az akarom, de mégse, az egészet megértse,
Feladom, de azért se, megőrülök, tőle/érte.
Magamat végül dobom ki lelki ablakomon,
Gyere, magasföldszint, mit nekem fű a homlokomon.
Leporolva béna büszkeségem magamat megadom,
Hiába, ismét győzött Ő a nagyon drága magamon.
Ezzel undok vége agg-remény-legény létnek lett,
Feltétel nem maradt, mi volt is, hogyha egyáltalán lehetett.
Hát átvertél végre, te konok, csókos, betyár madár,
Nekem, ki bolondul lett végem, hisz ez jár, ha már
Tagadtam szerelmet azzal, mivel nem lehet, ésszel,
És élek ezentúl, te lélek, el nem engedett kézzel.
Ennyi?
Mondasz te valamit, hallom, és mégis,
Igazad nem hallatszik fel az égig,
Mert valahogy vékony, mondod,
Kevéske, a remény divatszó, kár érte.
Dörgök mint Zeus tette egykor rég,
Igaz neki jutott egy egész istenség.
Nekem csak süket fülem lenne el,
Mikor habkönnyű álmokban térdepel.
Igaz, túl sokan akarunk mondani,
Egyszerre s túl nagyot, gondolod, ami,
Elnyom a zajban, mert kevés erő,
Belőled nem jön most igazán elő.
Mert mikor mindenki a különleges,
Lesz egyforma mind megint,
Ezért, s legyint, barátom, igaz légy,
Inkább mint csillogón becses.
S tudom igaz mit makog kritikáúl,
Nem majomság mit nekem elárul.
De könnyű habcsók volnék csak én?
Harapj, csípj én belém, hisz,
Parnasszusom vérszegény!
És a szórakó előadásában is… (almás)
És a szórakó előadásában is…(robotos)
Szerelem kergetők
Már ifjú korom óta lángon vagyok,
Felégettem érted csapot s papot.
A tőletek kapott kosárkáim száma,
Betölti a csűrt és a padlást máma.
De tudom jól én a régi jó szabályt,
Ne add fel, hágj át minden akadályt.
Mert ha néha kerge is amit teszel,
Jó ez a kergetés mibe bele veszel.
Mert hagyom, de nagyon, és agyon,
Magamat ültetve eme csacska lovon.
Űzöm, hajtom, kergetem lázzal vadul,
Szívem vérző fogja kezeim közt alakul.
Nem számít bukásaid összes száma,
Tudva mind mi petrezselyem kosárka,
Mintsem belül benned a dühöt rágja,
Való drága ajándék mi az igazít várja.
Mert mind mi elveszett tovább vezet,
Téged hozzá, ki vár oda már valahára,
Mindegyik melyik, hogy nem elveszett,
Eggyel közelebb visz a megérdemelthez.
És a szórakó előadásában is… (almás)
És a szórakó előadásában is…(robotos)
Pontatlanul pontosan
Nem helyezett, befejezett,
Befejeződéseket keresek,
Szavaim csűrve csavarom,
Kétségbeesve uralni akarom.
Mit nem lehet, mert nem való,
Szabadabbnak volna lenni a jó.
Hiába értem félre az univerzumot,
Attól még csak nekem illúzió adatott.
Meg szavak a kobak fedőm alatti,
Veremben hol csak az ész maradt ki.
Mert rakom én a végtelen puzzle-t,
Nem sejtve azt ha agyam meg lazult.
Talán mert benne magamra ismerek,
Meg rátok, kedv vagy telen emberek.
Jó lesz ez a móka bár hatása volna,
Jobb kedveden virágzó mosolyod tornya.
És a szórakó előadásában is… (almás)
És a szórakó előadásában is…(robotos)
Valamit kellene írni
Valami mocskosan zseniálisat kellene írni,
Mert itt kapar belül és néha nagyon nehéz kibírni.
Megmondani, hogy Ó de nagyon tudom a tutit mindenről én,
Szájam az van más meg semmi, hát így vagyok én nagy legény.
Kifejezni belsőm hatásosan marketing stratégiával,
Fehére manipulálni de nem sötéten álságos szándékkal.
„Használni és nem tündökölni” mert tódul belőlem a szó mint bódító kölni,
A világ belém lépve próbál ölni ezért szóvarázst kap, mivel szeretném meg bütykölni.
Mert eme belül világ nem áll ellen és kirágja magát minden gáton át,
Hiába, ilyen az a jellem ki a Parnassusra vágy.
Tudom én pedig, hogy egóm lova nem fényes paripa már rég,
Gebe vontatta rusnya taliga hol vágyaim szégyene lángolva ég.
Látom és érzem, hogy az idők szava Slam-telivé vált,
Bár humorja csiklandoz, túlontúl embert becsülöm, hogy megnyissam eme csatornát.
Mégis valamit írni kéne amitől te, ti és én jól, jobban leszünk,
Ne aggódj, még van időnk és addig megírom míg nem megy el az eszünk.
És a szórakó előadásában is… (almás)
És a szórakó előadásában is…(robotos)