Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Humor
Aradi_Gabor•  2024. február 2. 11:24

A Maszkabál


Hidegben a lélek is összehúzódik,

A vágya életadó, simogató fény,

Nem a szenvtelen, hol nincs remény,

A szürke sötétség belekarmolódik.


Gyere hát, tánc, zene, szemed tüze,

Mit az élet nem ad nekünk odakint,

Megteremtjük magunkból mi megint,

Kell hát mindez és te, hogy elűzze.


De várj, légy más, takard arcod el,

Egy este a miénk, hol nincs szabály,

Az ítélkezés most a szív alá száll,

Eljátszd, nem tudod, ki e csókra felel.


Nézd, a szigorú bírónő rabnak öltözött,

Az ügyész pedig koszos malacnak,

Mégis szép párnak együtt hatnak,

"Maga egy disznó!", párja boldog, röfögött.


A bankvezér megtérve csóró festő lett,

Svájci sipka, pemzli és zöld kabát,

Emlegetni fogja még ezt az éjszakát,

A patikus boszorkány neki vonzóan billegett.


Minden kifordul vagy igazzá talán,

Találd meg és ki szabad magad,

Vigyázz, mert a pillanat elszalad,

Örülj élet, ezen a maszkabáli éjszakán!


Aradi_Gabor•  2024. január 30. 10:14

Pezsgős dugó-duó szonett


Én, Pukk Antal, írom e sorokat önnek lőrébe mártva,

Míg érzékeim átjárja puha fa bőrének illatos forgácsa.

Ó, drága Pukk Antónia, ön bedugult álmaim csodálatos netovábbja,

Önért szállnék gellerrel a csilláron át fröcskölve a pezsgős pohárba.


Tisztelt uram, kirobbanó rajongása váratlan és meglepő,

Beleborzongott kupakkal tudatom, hogy az ön gondolata megnyerő.

Én, Pukk Antónia, pezsegnék önért tova, és nem érdekel a bólés tál erjedő, csábító szaga,

Csak a te megnyerő röptávod élvezzem eme röpke szilveszteri éjjelen, akarom mondani maga.


Én kedves, édes csodám, hát engem te hogyne tegezhetnél,

Mert száraz az vagyok, de nem érzelmileg szikár lény.

Milliónyi feszítve őrzött buborékom csak érted él és dalol,

Palackodhoz dúdolva egy ismeretlen hűtőben vártunk rád valahol.


De most már, drága pezsgő hercegem, itt az idő, és a várakozást elengedem,

Számol már visszafelé hangosan a nép körben, felrázva fémbilincsemet levettem.

Dobd le te is szép, csillogó fóliakabátod, vár a magas plafon,

Vagy repüljünk boldog, szerelmes szabadságba ki a nyitott ablakon.


És mint két szerelmes veréb, a két boldog dugó átszelte két év küszöbét,

Életük szerelmét adva, hogy boldogan köszöntsük az eljövendő év egét.

Hát legyen itt most mindenkinek az örömteli lehetőség,

Hogy lelkes szonettje legyen számára a még ismeretlen 2024... BÚÉK!


Aradi_Gabor•  2024. január 28. 09:12

Emberi kézikönyv


Köszöntjük, ön kitűnő érzékkel mostantól személyében birtokol,

Egy különleges (bizarr) példányt az emberi génomból.

Önné egy alapmodell, csodás képességekkel (és kétségbeejtő hibákkal) felvértezve,

Hogy ön végül több boldogsággal mint keserűséggel éljen, e könyvecske reménye.


Felhasználói élményèt fokozza, hogy igyekezetünk szerint ön szép és nem ronda,

Gyártói figyelmeztetés: kisebb (NAGYOBB!!) eltérések lehetnek ebben, technikai okokra hivatkozva.

De mi meg vagyunk győződve róla, hogy önt, akárhogy is, a szabadságérzés áthatja,

Hiszen életét a szólásszabadsággal (visszaélve) bármire fordíthatja.


Az élménye teljessé tételéhez öné egy bolygó ahol bármit megtehet (amit más megenged),

Ön rendelkezik boldogsággal, belátással, akarattal (mások szintén = konfliktus) ezekhez.

A többi önhöz hasonló modellel boldogan együtt működik majd teljes örömmel (?),

Az ön teste csodája, többek között eltölti önt gyönyörrel (na meg félelemmel).


A termék tartósra terveztetett de mint minden szerkezet útja egyszer bevégeztetett,

De addigra rengeteg óra boldogan (unalmasan)

élménnyel telitettet, többek között: gyermekáldás, szeretet.

Az ön visszajelzése sokat jelent számunkra, kérjük megjegyzéseit tudassa alább,

… Na de… Ez… Azért… Túlzás… Jó… De erről… Mi nem… Tehetünk…… A te anyád!


Aradi_Gabor•  2024. január 27. 07:27

Hős köszöntő


Köszöntünk, ó ember nevű lény,

Te, ki félelmeidet ott hagytad a jövő küszöbén.

Mert egységben az erő, ez igaz,

De az egyed lelkére te mint példakép hatsz.


Üdvözlégy, mert bármit is tettél, hős vagy nekünk,

Te, ki akár belül lehetsz egy szörny, széppé teszünk,

Jobb így, hogy velünk vagy és nem ellenünk,

Végül beléd vetített tévhiteink, nem más mint az ego meséje nekünk.


Dicsőség néked, míg le nem rántjuk rólad a leplet,

De ne aggódj, attól még az utókor szerethet.

A legjobb az egészben, hogy nem is kell, hogy igaz legyél,

Egy jól kitalált történet, és máris boldog a nép. 


Hogy ez cinikus és szomorú és nem lelkesítő?

Örülj, hogy te lettél a célhoz szentesült eszköz tő,

Hidd el, mártírnak lenni sokkal keserítőbb,

Ott sok a szenvedés, így meg közel vagy a tűzhöz.


Aradi_Gabor•  2023. december 16. 07:47

A legforróbb nap


A nap, udvar házában gyönyörködött éppen,

Ismert mindenkit - gondolta - jól és egészen.

"Lám itt a Föld, milyen szépen kék és kerek,"

"Rögtön csapok is neki egy jó kis napszelet."


"Na de kérem!” - szisszent a mérges bolygó,

"A szféráim érzékenyek, ne legyen ily bitorló."

"De fent hordja az orrát" - morgolódott a nap,

Mondta bántva - "Talán lenézi a sugaraimat?"


"Csillagom! Higgye el, eszem ágába sincsen,"

"Hiszen Ön nélkül, az Életnek értelme nincsen."

"De ha lenne olyan drága" - mondta vigyázva,

"Mind kettőnk miatt és néha földtávolba állna."


"Érzi Ön a tüzet" - epedte - "Amit ki bocsátok?"

"Koronám legforróbb pontja csak önről álmod!"

"Csak lassan a testtel, nem lesz ennek jó vége,"

"Emlékszik a jó csillagászaim figyelmeztetésre?"


"Úgy 3 milliárd év múlva, önben kifogy a szufla,"

"Hatalmasra nőve elpusztít mindünket halomra."

"A nap megette a földet, lesz az utolsó hír címe,"

"Én imádom önt, de ne siessünk a végzet elébe."


A nap, aznap óta szerény életet adó tartózkodó,

A Föld hűen követi körbe körbe a tüzes bókolót.

Mert tudja bölcsen, van az a nász mi jól lángoló,

De ez az ősi tűz, amivel játszani soha nem való.