Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Farsang - Fánk

Álarc - Tánc

Életöröm - Bál

Szivárványon - Kalimpál

Ital - Mámor

Bánat - Távol

Varázslat - Bájol

Mosolyod - Lángol

Szomorú - Senki

Nevetős - Mindenki

Bókok - Elszórva

Csókok - Halomba

Kezem - Kezedben

Táncolunk - Feledhetetlen

Sötétség - Menekül

Farsangolunk - Remekül

Jövőre - Ismét

Veletek - Mindenképp

Malacfül - Rózsaszál

Boldogság - Habzsoljál!

És a szórakó előadásában is…

…avagy több a soknál…

Gyere te én turbékoló entyem-pentyem,

Néked én szerelmetes kilélegzést tettem.

Olyan jó lett rögvest én bele mámor ülök,

Írok mindjárt még hármat szerelem csülök.

Nem mintha másról nem tudnék én írni,

Dehát ez szerelem (!) ezt nem lehet bírni!

Olyan szép vagy, olyan jó vagy, olyan vagy,

Látod már nemcsak a szívem de a billentyű is kihagy

(… sajnos nem…)

Olvastam ma másik három verset, egészében,

Mindegyik bele volt írva csodálatos szerelem.

Kommentben is szerették és mondták rá sokan,

Nincs is ilyenből már 1 millió, mert legalább 10 van.

De azért még az utolsó versszakon, meghatom,

Magam, és tégedet is aranyom hiszen adhatom,

A szív dalom, mely olyan egyedi ahogy csak akarom:

Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, de nagyon!

(…vége van?… ugye vége van?…) 

És a szórakó előadásában is…(SZERETLEK!)

Ti, akik reményeim szerint békében éltek,

És lehet, hogy az igazi ítészeink lésztek,

De azért a sok minden jókívánság mellett,

Én azt hiszem a francba csak elmehettek.

Mert látjátok ahogy nekem sincs jogom,

Mondjuk Ady-t kritizálni semmilyen fokon,

Ti se szóljatok bele, hogy sok a szerelemi,

Vagy az egyéb siránkozó, nyavalygó fene.

Gondolom érthető, hogy az alap emberin

Kívül, nem tudhatom Ady feje mitől kékült,

Csak azt tudhatom, csodákat írt szelleme,

Bár néha úgy tűnik feles hímséggel van tele.

De attól még a művészete időtálló remek,

Én se látok túl koromon hiába is próbálva merek,

Hiszem nektek is megvan a magatok baja,

Olvastok öröm, de egymást feledjük abba.

És a szórakó előadásában is…

'Hova tegyem, - kérdem - hol a helye?'

'Nincsen neki, - válasz jő - tedd le bármerre.'

És itt meg akadt bennem a tű meg a lemez,

Egyszerű, semmi sem helye nélkül lehet.

Mert valahol s odabent kell hogy legyen,

Hogy a valamit, a valamihez tegyem.

És ne a valahová vagy valamilyenhez,

Hanem oda mit rendező elmém kifejez.

Hiszen a káosz is már egy rendező szó,

Maga alá rendezi mind mi rendetlen, nem való.

Félre ne érts, nem kell mindig rend legyen,

De a keret, a kiindulás ne múljon a véletlenen.

Hogy ez mánia, Kontrolál Ó lélek?

Csak a kisembernek rend zseni a káosz egészet?

Örülök hogy így látod te zseniális elme,

Akkor ugyan mondd már meg: 

Hogy lehet hogy hetek óta nem találod meg azt te se ?

És a szórakó előadásában is…

 

Egy rímekbe szedett humoreszk

Kiírtam hát mindent mit dühöngve magamból akartam,

Beletettem egy líraian mély-kegyetlenre faragott dalba.

Jól oda s megmondva a közönség szemé bele vágtam,

Kiosztottam mindent mindenkinek ahogy adta tollam.

Úgy számoltam ezentúl majd számkivetett leszek én,

Szemét, akire senki pillantásra se ránéz a vége elején.

Vágytam hát minden felett a jó költészeti mártírságot,

Szavaim forró füstjével égettem nekik sok hazugságot.

Így hát csak bátran szélesre tártam ablakom reggel,

És vártam, hogy a szívtelen világ megvetése elnyel.

Ekkor érkezett az első nem várt gratuláló üzenetet,

„Micsoda zseni vagy te, hová lennénk mi nélküled.”

Gyorsan átolvastam mit írtam háromszor négyszer,

Nem én vagyok a hülye, ő nem értett engem félszer.

Egész pontosan nem megértett, elértett de félre jól,

Ő pont úgy értette ahogy én nem gondoltam sehol.

És ez az a kezdet, mi egy bolondból 100-at eresztett,

Nincs megállás egyik dicsér jobban mint másik veszett.

Válaszolom, de én nem így értettem, mind süketek ezek,

Percről órára üzenetek tonna számára népszerű leszek.

Ha elindul ez a hullám meg nem állítja a világon semmi,

Halálos élmény a hülyeség hátán így népszerűnek lenni.

Hiába próbálom megmagyarázni el nekik, füleik süketek,

Mindegyik úgy mosolyog mint tökkelütött féleszű, értelek!

A sajtó, a tv, rádió az internet engem idéz, belőlem kéreget,

Mind másképp magyarázz csak éppen nem érti a lényeget.

Feldolgoznak, megzenésítenek, nyalják rólam a bélyeget,

Örülhetek mert megélhetem én hogy élő klasszikus lehetek.

Majd hosszú évek múlva mikor egyetem unalmasra tanított,

A Vasút díj átadásomon egy fiatal lángész költő megszólított.

Mester, mondja ön nem úgy értette azt és a fülembe súgott,

Súgtam, el ne mondd soha, nem értenék meg ezek a bolondok.

És a szórakó előadásában is…