Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
HumorÖn most szórakodik velem?
Jön az infórmációtok felém, elém, belém,
Mert én vagyok egy jó közlékeny legény,
Volnék, vala, tenném ki azt valaha, épp aki,
Tudva és szeretve a szavakat tengerré ereszti ki.
De néha én is bizony embereimre akadok,
Ami agytüzelően hasznos és jó dolog,
Pedig éppen és egészen nem mindig tudom,
Hogy én amit elbeszélve kapok, jól gondolom.
Itt van például láttatva egypár csere betű :
Egyöntetű - mondják - vagy értik - Ön egy tetű?
Zavarba ejtőn még továbbra keveredhet meg:
Nincs mögötted? Dehogy ettem én mög! - felelek.
És szép agyam elpattan ezeknek a kiálló szögletén,
Tovaszálló gondolataimban toporgok zavartan én.
Mikor fülemmel jól hallom sporttársnőm szava az a:
Teniszpálya és nem az általam értett pénisztálya.
Véres párbaj sem lehet sehogy sem a páros vérbaj,
Szintúgy helycsere vagy cseh here felcserélt zsivaly.
Nyomodba lépek és biztos nem a lépedbe nyomok,
Most már komolyan magamban elbizonytalanodok.
Furcsa elhallások vagy nyelvbotlás kackiás sora,
Néha ezen röhögve köpülök, akarom mondani oda,
Köhögve röpülök és gondolaban vagyok ostoba,
Végül eljutok oda, hogy a kedves nő és nedves kő is egykutya.
Kispályás
Kicsi a pálya,
Sok a szöveg,
Tele is van veled,
A mindenem.
Ha néha csendben,
Is maradnál,
Hidd el mind a ketten
Jobban járnánk.
Nem lehet mindenki,
Élsportoló, (naplopó),
A pálya széle,
Ritkán mérvadó.
Értem én azt, hogy
A szerénységet nem neked,
Találták ki,
Egykor az istenek.
De ha már ő feneséged,
Ma közénk látogatott,
Kérjük menjen máshova is,
… hol mi nem vagyunk ott.
Bolondvers
Bágyatag pávatagként,
Úszik a lusta május délután,
Kockahasú ajtó előttke,
Törli önnön lábát s közben,
Tea filtert szalutál.
Unatkozó koktél napernyők,
Gyűrik csomókba a flasztert,
Előre s kék holnapután,
Szabadalmaztatott T vonalzó,
Menyben árulja magát mint kadasztert.
A postás mind ezt látva,
Megeszik minden tértivevényt,
Zoknijából nyakkendőt köt,
Megállóban nőket szólít,
„Csókolom, ismer engem a főnyereményt?”
Rozoga rozmárként,
Leszáll a csendes este,
Mert valaki lelőtte délután,
Szép kimeneti sebe is van neki,
Egy metró alagút a homlokán.
Zajlik már a lakodalom,
Minden mindenkivel egybekelt,
A megbomlott agyu irodalom,
A lexikon javító kötetével énekelt,
Telefonom mindezt olvasva ijedtében lemer-ELT.
Két bolond pünkösdi királysága
Hol volt hol nem, valahol a Tiszaháton,
Elfeledett réges rég, kicsiny falu szép emlék.
Volt szokásban, mi volt vidám, béke idején,
Egy napra s egy éjszakára választotta a nép.
Bolond királyt, mi mást, legott, ki a kezében,
Kicsiny de valódias hatalmat is tarthatott,
Többnyire a legények felett, így rendeltetett,
Hát elmesélem, min az öregek ma is nevetnek.
Tavasz tündöklött legszebb virág májusában,
Pünkösdöt ünnepelt a Nagyharang a tornyában.
Béke és szeretet lengte be házat, folyót, mezőt,
Termés bősége mosollyal biztatta mindben a jövőt.
Minden bajszot serkentett legény, ideje nem aludt,
Hiszen izgatottan, más hír nem is járta a falut,
Mint a nagy versengés, mi lesz pünkösd vasárnap,
Amikor is ő is megmutathatja igazán a világnak.
Három nagyon komoly verseny volt annak ára,
Kinek-kinek beteljesedhessen királysági álma.
Ezek voltak pedig sorban, kakas ütés után,
Szamár futás, végül nádi zenész szabadítás,
Hát volt az Ödön meg komája a jó Tódor,
Két mákvirág, valaha volt "szebb" bokorból.
Még hagyján hogy szépségük nem volt nagyon,
De agyuk is kívánnivalót hagyott az iskola padon.
Na ez a két sunyi de ütődött angyal kitalálta,
Egymást segítve, csalva trónolnak a bálba.
Loptak szamár csikót, kötözték meg kakasokat,
Szedték a tücsköt előre bejárva az udvarokat.
De oly ügyetlenek voltak, annyira verebek,
A bíró és a csendőr már rég tudta mit tegyenek.
Játszotta hát mind, Ödön és Tódor a legjobb,
És az esti ceremóniára már mindenki vágyott.
S így a trónra is ült a két szépséges jó madár,
Szólt a bíró, királynak királyi köntös is kijár!
Kátrány és toll mi volna hozzátok jobban illő,
Nosza legények nyakukba vele, itt az idő!
Elkergették királyaikat, a vízpartra fürdeni,
Megtanítva ezzel nekik mit is jelent jó lenni,
Egyenes úton járva a közért tenni valahára,
Megtanulva mi a pünkösdi királyságok ára.
Pünkösd 2023: Második Verse 😊🙏
Hé Mr. Véletlen!
Ön teljességgel lehetetlen!
Elmondaná, hogy hogyan éljem így az életem?
Ön kénye-kedve szerint bármikor megjelen,
Mint tomboló vihar keresztülhúz mindenen.
Ha esetleg lenne önben annyi belátás,
Hogy átérezné, nem lehet ön az egyetlen kilátás.
Mert higgye el, számolunk önnel amennyire lehet,
Na de kérem, önnek haptákban állni nem lehet mindenre a felelet.
A múltkor is megint már mit csinált?
Csak úgy ukmukfukk minden öntől a feje tetejére állt.
Váratlan helyzetek tumultuózus egész sora,
Lássa be kérem, ön kiszámíthatatlan és lehetetlen egyszerre, nem pedig egy csoda.
Szeretném ha jelen soraimat komolyan venné,
Életemet kisebb rendszerességgel ön tönkretenné.
Elvégre megértem, hogy ön úgy érzi, a név kötelez,
De lássuk be, a 21. században ez már egy kopott régi lemez.
És nézze, én se vagyok egészen és mindig oktalan.
El tudom képzelni, hogy önnek is rengeteg dolga van.
És elismerem, ritkán ugyan de van amikor ön kifejezetten kellemes,
Kérem legyen ez gyakrabban, mert mindenkinek ez volna a tökéletes.