Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Ha különleges vagy, különlegeset akarsz,

Királynak lenni már eleve különlegeset takar,

Hiszen születtél vagy akaratod terelted bele,

Akárhogy is, nem keveset törődnöd kellett vele.

Egy jó király, keveset csillog s hatalma nem fanyar,

Nem önmagáról szólva teszi csak mit akar,

De melyik dölyfös-pöfeteg erőszak gomba,

Kell, magát különlegességként mások orra alá tolja.

Puccos, struccos páváskodó bizarr bármi majom,

Csak másnak ne legyen, s birtoklása így hatalom,

Egyszeri csoda, és mint ilyen nem lehet soha önmaga,

Lelketlen rabságban övé, hol aranykalitka az otthona.

A birodalom egyik falujában alomnyi kiscica született,

És közöttük egy zöld bundában a különleges eset.

Híre gyorsan terjed, elér palotát, udvart és királyt,

Kire rátör a vágy, nélküle nem alhatik szemhunyást.

Katonákat küldd, tudassa a zöld macska csakis az övé,

Neki jár, senki másé nem lehet, mostantól és mindörökké.

A riadt bundás nem boldog, és kicsit sem barátságos,

Karmol, fúj, harap, tudtára adja mindenkinek ha nem világos.

Király megunva sok sebet, Tömjék ki! - kegyetlen és kemény,

Mert ezt teszi a hatalom azzal ki nem ért, s csak bábot remél.

De jó mese ez, valakik ellenálltak és a macska megszökött,

Azóta „Királyzöld macskának” hívják kibe kevés ész és szív költözött.

A kis szívekben nagy ma este a várakozó izgalom,

Elindult már, jön ide, mutatták a telefonos radaron.

Azt ugyan senki nem tudja, hogy elég jól viselkedett-e, vagy sem,

De abban mindenki biztos, hogy dolgozott ezen erősen.

Varázs-csendes, csillogó, tiszta a hideg éjszaka,

Cipőboltnak is elmenne ma este a házak ablaka.

Éberen alszik most minden pici kéz és pici lélek,

Álmaiban azt reméli, hogy izgalmas és finom meglepetésre ébred.

Mert itt jár már, ki így köszön: "Hó-hó-hóestét kívánok!"

Piros kabátos, fehér szakáll, egy nagy teli zsák, igen, jól látjátok.

Hisz minden gyerek, ki az álmaiban leskelődik, az Mikulást lát ott,

Biztosan emlékezni fog arra is, hogy vele egy jót parolázott.

Megbeszélték, hogy mindenki jó volt, hogyan is volna másképp,

De bocsánat a türelmetlenségért, most már igazán jöhet az ajándék!

Hatalmasat kacagva mondta a nagy szakállú, jövök ide jövőre is,

Ki tudja, tedd ki a cipődet az ablakba ma este, hátha kapsz tőle valamit te is.

Sorban álló lábbelik

Várják, hogy valakik észreveszik.

S jóság ide vagy oda,

Hagynak valamit benn, mi lakoma.

Pici, csillogó szemek lábujjhegyre állva

Lesnek ki a szürke, hideg félhomályba.

Vajon itt járt-e már az eget szántó,

Híres, piros rénszarvas húzta szánkó?

S jön-e a fehér szakállú, nagy pocakos,

Hó-hó-hó! Hangja olyan csiklandozgatós.

Lesz-e ő jó, ha már én nem voltam?

És tesz finomat és szépet csomagokban?

Pici szájak suttogják nevét a dalban,

Szülők mosolyogva ellágyulnak halkan.

Mert várják, hogy valakik észreveszik

Mind a sorban álló lábbelit.

Pimpalpütty reggel öltözött,

Az előszobába szép fény költözött.

És rajzolt egy szürke folt Pimpalát,

Ahogy az a cipőfűzőével babrált.

Anya! Apa! Riadó!

A földön van egy új Pimpaló!

Ej, hát lássuk is csak ki az, mondta apa,

Meglessük azt a kis pimaszt!

Nohát, ő egy különleges vendég, nem csaló,

Nem más ő mint egy árnyék manó.

Látod, pont azt csinálja mint te is teszel,

Pontosan mindig ugyanazt és mindig vele leszel.

Mindig?  ~ kérdezte Pimpala ~ este is?

Este nem, válaszolta apa, olyankor alszik a kis hamis.

Ha süt a nap, vagy ég a szobában a lámpa,

Biztos lehetsz benne, hogy lábad nyomát járja.

De jó barát ő, nem kell félni tőle soha,

Sőt mesélni is segít, hova akarod árnyjátékot vetít oda.

Gyere induljunk és ő is jön velünk az óvodába,

Fogják a kezét a szülei, a levegő és a nap sugara.

Igaz csoda birodalom vagyok!

Ezzel a gondolattal nyitok,

Ezen mosolyogva este zárok,

Imádom, mikor ti gyerekek nálunk jártok!

Bennem nincs egy rossz játék,

Se egy rossz gyerek,

Én mindig rólatok énekelek,

Mert gyereknek lenni, a legjobb lehet.

Nézd ez a hosszú sorom mind rózsaszín,

Oda járnak a lányok főzni és babázni,

De van sok kütyűm is, nagy és parányi,

Még gyűjtős kártya hegyeket is lehet találni.

Építő játékok, hintaló, vekker,

Csak azt az egyet ne feledd el,

Hogy nem egyedül csak te vagy a világon,

Belőlem a tesódnak is valamit kell találnom.

És május utolsó szép vasárnapján,

Mikor bajszod nagy vatta cukor,

Gyertek korán, ne legyen még tömeg nyomor,

Mindenki bennem boldogan jár, a gyerekek napján!