Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Gondolatok
Aradi_Gabor•  2022. április 22. 07:18

Halott lét ( a Féreg színre lép )

Rám már sohase fog sütni az irigy nap,

Mindenféle ördögnek eladtam rég magamat.

Létem kitöltötte végleg a bűnös, mocskos lét,

Csak a napot várom mikor mindennek vége lesz, mert elég.


A másik ember soha fikarcnyit sem érdekelt,

Jobban annál mint a pénztárcája mit kezem ki zsebelt. 

Az én barátom nem volt a csalfa hiú remény,

Bennem mindig éj sötét volt szívtelen s kemény.


Az utca mélye lassan elnyelt mocskos peremén,

Rosszak között is a legrosszabb mocsok lettem én. 

Mindenki tudta velem lenni s hátba döfésed a főnyeremény,

Mindezért cserébe gúny névként a Féreg lettem én. 


Nekem a börtön jövőt és fényes távlatokat adott,

Gazdagodtam manipulációval s kegyetlen véreskezű vagyok.

Kijöttem újra rajtatok gyengéken élősködni végre,

Itt vagyok, szeressétek, nézzétek a Netflix-en, én vagyok lelketek férge. 


Mindannyiótok a pokolba kíván és tudom eljutok én oda,

De előbb egy páratokból még lesz nekem egy jó zsíros utolsó vacsora. 

Halott Létben éltem s halva születt lelkem fekete, rettegjétek!

Ez az utolsó dalom és benne a legtöbb érzés mi jutott most megyek



És a szórakó előadásában is…

Aradi_Gabor•  2022. április 21. 06:29

Az egész világ

Ma úgy döntöttem végre merészen,

Az élet mindenestül kell nekem, egészen.

Mert széles tágas a csuda nagy világ,

S át ölelem mert kell ez a boldogság.


Félig üres vagy félig van tényleg tele?

Te döntesz mibe teszed a hitedet bele.

Létrejöttöd maga az igazi csoda s ajándék,

És ez csak a bemelegítő kör, jön több várj még. 


Mondjam el neked most hogyan s mi végre,

Csodálatos e világ és ide jönnöd megérte?

Te mondod erőszak, kicsinyesség, háború s járvány,

Én mondom kultúrák, nagylelkűség, szeretet s természeti csoda-szivárvány.


Te mondod: elmúlás s pusztulat mindent le vadász,

Én mondom örök körforgó tánc, állandó megújulás.

Kiáltod, homokszem vagyunk a végtelen sivatag testén,

Mire én, végtelenül fodrozódó dűnéket formázok hetykén.


Te mondod ború, én mondom derű,

Te mondod oktalan bolond, én mondom lelked sötét barlangjában borong.

Kérlek hát gyere ki a fényre s vedd észre:

A világ mi benned születik meg íriszed kapuján át,

Indifferens, és csak te hiszed hogy keresned kell benne anyád oltalmát.


Az abszolútum az mivel te szíved feltöltöd, tele engeded,

Mert lelked csalóka s élményeid mint színes üvegcserepek,

Milliárdnyi árnyalatban tetszeleg s belőlük a képet,

Belül lelked kép keretében te rendezed meg.


S minden döntés vagy semmi sem az egészen,

Hiszen egyetlen érzés sem végleges míg a szív dobog serényen.

Éneklem én hát telitorokból boldogan:

…szívem csarnokát megnyitom,

az egész világ jöhet angyalom,

… szeretek élni és megtanulok a fénnyel zenélni.



És a szórakó előadásában is…

Aradi_Gabor•  2022. április 12. 07:15

Beszélgetések az ördöggel

Életem egyik széthulló időszakának szögletén,

Találkoztam s beszélgettem vele többször én.

Mindig nagyon udvarias, jól öltözött s halk szavú volt,

Útjából mindenki kitért s előtte mélyen meghajolt.


"A világban sok a gond, el se kell mondanod tiéd,

Hisz tudom jól, te vagy a kedves s okos jó bolond,

Ki ezidáig a fényben járt s a fényben élt.

S mikor kinyúlt érted a sötétség, mindentől remegve félt!


Kérdezed hát miért van ez és hogy érjen lelked így célt,

Hiszen minden mi voltál rom és benned csak rettegés él.

Adok egy jó(?) tanácsot s mint rendesen a részletekben leszek,

Ember vagy, azt fogadsz mit akarsz (semmit) vagy elhiszed.


Tudod az én házam azért a te fajod rettegésének hona.

Mert az mint a mennyország csak sehol a szeretet szava.

A lélek mit tudatra ébred szeretet nélkül a pokol odva,

Csak akar, csak elvesz, csak pusztít, hogy ne érezze ő az üresség maga.


Teremtésetekkor a gonosz vágy a birtokló akarat nem létezett,

Mindenki szívében egyenlő arányban volt megértés hála szeretet.

Egy komolyabb munkaügyi vita után felmondtam és el költöztem én,

Rájöttem a szabad akarat furcsa utakra viszi bennetek a reményt.


Nem kell hozzá más mint Intuíció, egy kis ihletet sugalmazás,

Beletelik néhány nap de egy jól eltalált vágyálom megteszi a hatást.

Mert a szeretet szavát tovább adja minden egészséges lélek,

Az eljövendő generációk reményteli minden gyermekének.


De a szabad akarat illúziója egyvalamit biztosan soha nem mond el,

Ahhoz hogy ez az egész működjön a másikat tiszta szívedből szeretni kell.

Annyi tervezés annyi fáradságos munka volt részemről ebben még,

Megérte mind hisz naponta bizonyítjátok hogy ti vagytok a menthetetlenség!"


Bólintottam és elfogadtam megértve minden érvét hát,

S tudtam válasz úton állok és nem véthetem el ezt a választást.

Hónapokig évekig kínzott még testi lelki szenvedéssel tovább,

De szemem előtt oly tiszta volt a cél tudtam nem adhatom alább.


Nem vagyok szent és tudom ő azt hiszi csak az övé a jövő,

De míg én itt vagyok hittem szilárd és az útjába állok hogy ha jön ő.

Nem űzni kell, másban keresni, magadban mert tisztán érezhető,

A tiszta szeretet az egyetlen önmagadért és másért mivel ő legyőzhető!



És a szórakó előadásában is…

Aradi_Gabor•  2022. április 7. 09:24

Harci dal

Emlékszem még gyermekkorom hajnalán,

Béke honolt körülöttem és bennem talán.

De most felébredt bennem az igaz emberlélek,

S tudom hogy egyedül s csakis a harcnak élek.


Mert küzdelem az élet mindenkor saját maga,

És küzdelembe indul minden nap lelkem hada.

Minden percben kezdődik egy újabb ütközet,

Lelkem alig várja hogy újra háborúba mehet.


Nálam nincs megadás, sosem ejtek foglyokat,

Kettő a testbe, egy a fejbe, elvarrom a szálakat.

Sokoldalúan  harcolok, nyíltan vagy lopakodón,

Ha ellenségemmé lettél átmegyek érted bármilyen folyón.


Felderítelek, becserkészlek s le vadászlak végül,

S elhull az is mind ki jön néked segítségül.

Nem kell nekem különösebb politika se ideológia,

Én vagyok a kard kinek lelkében zúg saját harci dala.


Dalol arról hogy én egy vagyok mégis saját seregem,

S harcmezőn rohanva eufórikus harci dalom éneklem.

Hogy fájdalom az élet és csakis rajtam keresztül  létezik jövő,

A harc káoszában önmagadat legyőzni a legszentebb erő.



És a szórakó előadásában is…

Aradi_Gabor•  2022. április 4. 08:13

Idő

Helló te mindig jövő, menő s eltelő,

Soha meg nem ismétlődő, visszafele nem történő.

Életünket állandóan mindenhol átszövő,

Kegyetlen vadászként biztos bekövetkező.


S hogy legyen, vagy van rá és teremtsd elő,

Alkalmas vagy alkalmatlan és nem mindig megfelelő.

Számunkra égitestek mozgásához vagy köthető,

Lehetsz milliomodnyi vagy emberélet öltőket átölelő.


Hordunk a kezünkön vagy zsebünkből veszünk elő,

Lóghatsz a falon vagy állsz büszkén templom tornyot díszítő.

Lóghatsz fejünk fölött is mint baljós szürke felhő,

S várhatunk, hogy eltelj s jöjjön a szeretet ünnepét ünneplő.


Midőn eleink a paleotikumban elkezdtek gondolkodni előre menő,

Rájöttek hogy a most pillanaton kívül van más is létező.

Azóta számolunk veled, kalendárt alkottunk s erőd egyre nő,

Az emberi szellemet ejtetted csapdába mi mereng mit hoz a jövő.


És mégis létezésünk folyamatos szekventumát vagy te jelentő,

Veled különböztetjük meg az egyik történt dolgot a másiktól közelgő.

Sokszor felmerül bennem hogy te nem is vagy igazából létező,

Illúziód szükségéért a felelősség agyunk egyszerűségére kenhető.


A nyelvek min mi mind beszélünk egyenes irányúak mint a nyílvessző,

S a múltba vagy jövőbe tévedve komoly munkát kíván minden egyes igető.

Volt, van, talán, soha, tán, egyszer, tegnapelőtt és holnapután ez elképesztő,

De mégis ennek ellenére ez az egész csak egy vonalban elbeszélő.


Ember s ember között a kommunikációs kapcsolat mindent jelentő,

Addig maradsz míg nem találunk új utat mi gondolatidővel létező.

Hol nem köt 3 dimenzió és te te konok csakis egyirányban telő,

S szabadon zsarnokságod alól nélküled létezve mindig mindenhol leszünk egyszerre, idő.



És a szórakó előadásában is…