Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Gondolatok
Aradi_Gabor•  2024. február 19. 00:58

Nincs jó vég(e)


Létednek vele véged,

Az sose lesz finom

Csak vers zárhat jól téged,

Nincs magad felett hatalom. 


Nászi bábommá teszlek,

Mint megannyi hasztalan babona,

Koporsóban melléd fekszek,

És te leszel a vacsora.


Az út felénél tőr a frász,

Napjaid keserű pirula,

Vajon milyen a meghalás,

Hol az elpusztíthatatlan fiatalság hangulata?


Gyere, fogd a kezem meg,

Az út a lényeg és nem a cél,

Féljünk együtt mert az a szerelem,

Már őszül de te vagy bennem a fény.


Aradi_Gabor•  2024. február 18. 01:35

Megevett szavak


Mondva csinált e étek,

Levegővel töltött semmi,

Én és ti gyakran beszélitek,

Ne tedd, elég már ennyi.


Hiszem, tudom, biztos,

Bent oly szépen cseng,

Mégis okkult és titkos,

Ürességük itt mereng.


Szeretlek, örökké, téged,

Hangzatos egy vallomás,

Ez már kopott emlék lett,

Régen ölel ő valaki mást.


Mindig, soha, lehet, talán,

Szófordulatain öreg blődli,

Sötét foltok szívünk falán,

Jól esett? Itt az ideje felnőni.


Aradi_Gabor•  2024. február 16. 01:16

Jobb


Van jobb, mindenből mindig,

De az örök várakozás leterít.

Mert soha nem találod azt itt,

Mi téged elégedettségre felszólít.


Van túl sok a jó de több a jobb,

És a túlkínálat lesz a te bajod.

El kötött köteled nem adod soha,

Csak vágyakhoz hűen maradsz ostoba.


Érték a mérték és soha a mértéktelen,

Szívedben teltség így nem terem.

Tanulj határt, szabályt, korlátot,

Nem örök jobbat, önmagadban barátot.


Aradi_Gabor•  2024. február 15. 05:37

Az éjszaka vizei


Álmodtam az esőt veled,

És felébredve ömlött ki az égre,

Gondolatok tiszta tó tükrébe,

Mosolyod, most vízcsepp lehet.


Énem volt a dölyfös vigalom,

A pöffeszkedő egó túl szabadon.

De akkor te beléptél a térbe,

Eltelt élettel a levegő ég egésze.


Megmaradt mi alap alak lehetett,

Csupán, felhőbe álmodott képzelet.

Cseppek gurulnak végig bőrödön,

Sűrűn sustorgó dallamod, megőrzöm.


Aradi_Gabor•  2024. február 13. 08:11

Keresem


Keresem azt aki szintén keres, talán,

Egy (néha) szakállas tetovált délceg (félszeg) 50-est.

Akinek szintén a legjobban életében az esne,

Egy kedves, ki gyakran s váratlan hátulról őt átölelje.


Hisz ebben benne van minden érzelem és minden vágy,

Intimen, lélekben és testben közel tartva egymást.

Így látjuk, hogy egymás szemében tükör vagyunk,

Tudjuk majd innentől a kereséssel felhagyunk. 


Mert minden vagyok amit senki se keres,

Nem igazán egyszerű, vagy könnyű eset.

Mégis minden nap énekelnék én neked,

Itt dobog egy szív, ki ha lehet, szeret.


Szóval keresem tovább, türelemmel és lankadatlan,

Azt ki e lassan fáradó szívet nem hagyná lakatlan.

Kedves jelentkezéseiket gondolataim ide kérik:

Buta romantikus szív utca, a Jóreménység térig.