Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Gondolatok
Aradi_Gabor•  2024. július 10. 05:42

Az élet vagy valami


Hát itt vagyunk újra, megint elindulva,

Legyűrtük már a sokezredik éjszakát,

Fájó emlékekkel magunkba hadoválva,

Újra kifizetve vesszük az élet tombolát.


Úgy tűnik mostanra választás termett,

Nagy ez a lecke és komoly az iskola,

Épp ész vagy, ép test mi neked kellett,

Mert mindkettő együtt nem megy soha.


Értetlenül nézzük gyermekeink világát,

Kedves tegnapok hol a fenébe vagytok,

Miközben mind minket transzformál át,

Titeket még értettünk de már elhagytok.


És lerombol az egyre több halott körül,

Telefonunk mint egy szürke név temető,

Nem a félelem mi vigyorogva benn örül,

A múlt mi eltűnik és a jövő minket feledő.


Van aki harcol, korral ízléssel egyaránt,

Boldog még ha szerelme is az unokája,

Pánikból családot romboló te régi barát,

Súgja oly tüzes mikor vendég vagy nála.


Alkalmazkodj, ne légy öreg, légy vidám,

Felejtsd el gyökereid és vele önmagad,

Mert mind felfelé mászik a lélek lajtorján,

Nem nyert a tombolád, vegyél másikat.



És a szórakó előadásában is…


Aradi_Gabor•  2024. július 9. 05:40

Alázat


Mi tartja fenn a lelkeket?

Kevés s nincsen jó felelet

Erre sem, bár feltételezem

Mutatni akarja mit tud lehet.


Mert az övé az, az ő maga

A belül lévő szépséges palota

Nem is, kastély pompa s fény

Saját világának a szegletén.


És emelheti ronda fejét a baj

Itt, mikor akarás, az oly csodás

Fontos varázs mint gonosz báj

Lép ott hol egó meg ő tombol már.


Én vagyok, az enyém, én, én, én

Szerény az nem, de van mire

Büszkén, hát szemeiddel ide

Nézve szeressd a nyereményt.


Jő az öreg, csukja fedi arcát,

Csendben meghajolnak neki

Pedig nem is kiabálta harcát

Senkise, körbe tisztelet lengi.


Súgja hajolj, hajolj meg szépen,

Bolond vagy, hiszen szeretnek

Éppen, nem senki én szegényen

Lesz szolga, Tedd vagy felednek!


Jött a válasz, nem a te a fontos

Csak része, hordója szerepének

Hogy mit adsz nekik vele most

Az ad értelmet az emberlétnek.


Hajolj hát mélyre szeresd őket

S nem magad, ha ezt megérted,

Többé leszel s a több benned éled

Lásd, érezd, becsüld kisebbséged.



És a szórakó előadásában is…


Aradi_Gabor•  2024. július 8. 05:53

Magammal, irgalmatlanul


Uram? Neked fontos mondanivalóm van.

Elfogadtalak mint bennem élő hallgatag hang alak,

És tudom hogy te mindig velem maradsz,

Mégha körbezárnak is néha engem a falak.


De olykor-olykor, igen megesik, hitedet vesztem,

Magamban is az élet nevű embertelenül nehéz teszttel,

Hol krucifikszusként feszül rám a lét és nem ereszt el,

Érzem kifolyik a vér belőlem ahogy ágyamban fekszem.


Pedig csodáid tényleg lenyűgözőek és bámulatosak,

Itt belül azonban valami telhetetlenség hívogat.

Szeretni és szeretve tenni nem az mi a nagy áldozat,

Elfogadni viszonzatlanságát töri meg bennem az álmokat.


Ettől kufárrá válok, kezeimben túl sok az érzelem garas,

Mérlegedre állok, mégis túl könnyű, zúgja az ítélő harang.

Fellázadok, mert talán a lelkem túl nagy én bennem,

Így lesz a nagyon sok jóból nagyon sok rossz ellened.


Most elvonulok a világtól pedig igazából oda vágyok,

Kell hogy legyen és megkeresem míg új értelmet találok.

Bírom a jót, érzem a rosszat magam neki meg nem adom,

Uram? Tudom hallod és követlek, de néha a saját utamon.

 

 

És a szórakó előadásában is…

 

Aradi_Gabor•  2024. július 7. 06:32

Gyere méreg, te


Nem bírom magam, valami kell belém,

Csak egy slukk, csak egy nyelet,

Harapásocska és boldog leszek veled,

A megbánás örömében majd elmélkedem én.


Olyan jól és szépen ellenálltam egész héten,

És a két vállamon ül máris a fekete és fehér,

Minden érvük igaz de győz bennem a szeszély,

Az ördög mindig a végére vígul fel egészen.


Hát gyere most méreg ide bele a kezembe,

Mert ordítva nagy leszek hét tengeren,

Veled legyőzöm magamat, ellenem,

Boldogtalan lelkem gyógyítsd így feleslegbe.


És mikor dicstelenítő mérged végre hatott,

Így elbukni önmagamon a legkevésbé fáj,

A szégyenérzetet elfogyasztottam veled már,

Egy kába másodpercre hiszem régi én vagyok.


Majd mikor elmúlik a bódult okozott gyönyöröd,

Szégyellem magam, hogy megengedtem azt,

Hogy kettőnk közül újra te légy itt a ravasz,

Mea culpázva, bocsánatot kérve vissza szelídülök.


De majd úgy öt nap múlva újra csábításod vár,

Kacsints hogyha érted mert ezt felejteni volna kár

😉



És a szórakó előadásában is…


Aradi_Gabor•  2024. július 6. 05:47

A vonalon


Ülünk a vonalon mindannyian,

Te, én és az összes személyes névmás tömeg szociálisan.

És ez mind valahogy bénán rendben is van,

Csak a szívünk közben nem igazán dobban.


Mert a vonalon én hazug önmagam vagyok,

Magamat eladom, közben talmi csillogok.

Ott mi mindannyian hibátlanok vagyunk,

Mint legjobb dalok válogatás ön gratulálunk.


Nézzük, hogy ki mer lenni közülünk igazán ronda,

És elbújunk röhögni róla az árnyékokba.

A tiszta hang, beszéd közöttünk furcsa és kevés,

Ha rá is találunk csúnya, hogy azt higgyük róla tévedés.


A vonalon folyik a vér és vele minden más,

Azt mondhatod ez az élet de az filter mentes látomás.

Talán mert ő nekünk a legnagyobb influenszer,

Kipróbálhatnánk majd vonal mentesen… egyszer.