Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Gondolatok
Aradi_Gabor•  2025. január 28. 05:25

Embernézőben


Gyere most velem, megnézzük mi fán terem,

Az úgymond: Emberi Értelem, már ha van ilyen.

Úgy gondolod viccelek? Hát erre majd felelnek,

Ők, a magukra büszke hétpróbás főemlős emberek.


Ez itt az Emberkert, hol az emberek etetése tilos,

Hamar bátorodnak és ők akarnak etetni téged most.

Mert az emberek egyet mondanak de kettőt értenek,

Az egyenesség közöttük nem érdem, ritka műremek.


Kezdésnek itt a fiatal reményteli pár, Ádám és Éva,

Itt még úgy tűnik egy úton járnak de Káin lesz itt a téma.

Mert az ember egy dologra nem áll kész, a változásra,

Külső és a belső világát úgy akarja, örökre megállva.


Miközben maga folyton változtatásokat teremt,

Javít, kitalál, hódít, felfedez de a tegnapban mereng.

Az ellentmondásokban az emberi faj az örök vezér,

Véres erőszakot tesz de valahogy mégis békét remél.


Hogy látod bennük a jót, a reményt, a szeretni valót?

Túl vadak még s intelligenciájuk csak birtokról vágyód.

Álmodnak néha szeretetről határtalanul mint angyalok,

De szemükben ébren ez még csak nagy ritkán ragyog.


Megbízlak én velük téged hogyha te ezt annyira akarod,

Kapsz egy végtelenséget hozzá, szárnyad próbálhatod.

Aztán ne rám haragudj ha több könny lesz mint mosoly,

Lucifer, mutasd nekem mi a legjobb mit belőlük kihozol!



És a szórakó előadásában is…

 

Aradi_Gabor•  2025. január 26. 12:05

Helyed


Az igaz lelkek a lélektelen helyekre gyűlnek,

Mert ott ahol nincs semmi, fényük repülhet.

Ürességeikben e terek se rosszak sem jók,

Bevilágíthatja őket fényes vagy sötét Hold.


Az emberi morál saját létezésén érik értékké,

Gondolatfényei vadakat jámborítva termővé.

De antitézis nélkül egy tézis se mérlegelhető,

A mérleg a szabad akarat nem megkerülhető.


Helyed, magad döntheted, sötét vagy fény,

Vagy valahol örök táncolva a kettő peremén.

Kezdet boldog ragyogva könnyed lépkedve,

Az élet drámai sötétbe zárhat fényt feledve.


Van aki hittel, van ki ravasz trükkökkel kerül,

Ahová akar vagy árnya csap s céltalan vetül.

Ezért tekintjük, az erény rendezett hajót vezet,

De jobb ha mérlegeled, mindenki elsüllyedhet.


És végül szabad lehetsz, akarat meg minden,

Minél jobban hiszed, az utad nincsen ingyen.

Amíg így a világban helyed keresed ne feledd,

Fény, sötét, ki vagy legtöbb magadat szeresd.



És a szórakó előadásában is…


Aradi_Gabor•  2025. január 25. 10:19

Vedd vissza


Az én nevem,

Büszke voltam rá de már hasztalan,

A két kezem,

Nem tettem vele jót csak gondtalant.

Az életem,

Add másnak amit el könnyelműsködtem,

A gondolataim,

Hagyd meg, rajtuk keresztül mindezt megértsem. 


Az időm,

Mert benne, vele oktalanul életem,

A szerelmet,

Miben önző mód mindig magam kerestem.

A bolondságom,

Mivel sokszor csábítva visszaéltem,

A mosolyokat,

Hagyd meg nekem, mint emlékbűnhődésem.


A fájdalmakat,

Miket sokaknak okoztam én,

Az ígéreteimet,

Amik voltak túl könnyű tétemény.

A vágyat,

Ami önző méreggé lett,

A változást,

Hagyd nekem meg mint lehetőséget.


A lustaságom,

Miből akadt nem is kevés,

A bizonytalanságom,

Minek eredménye lett jó sok tévedés.

A hazugságaim,

Ezeket bizony önmagamnak is mondtam,

A reményt,

Hagyd kérlek meg, mint utolsó mentsváram.



És a szórakó előadásában is…


Aradi_Gabor•  2025. január 24. 08:25

Hallod?


Az élet hogy dübörög,

Még mindig gyors pedig én is benn öregülök.

És nem csak én, te is velem együtt,

Te örök szép maradsz szívem emlékei között.


Milyen nagyok a gyerekek,

Ők segítenek abban mihez én már nem értek.

Néha ütköznek értékeink,

Félteni féltem mégis ünneplem önálló lépéseik.


Ilyen-olyan már megint a világ,

Nem rosszabb szerintem csak több ömlik rád.

Ne lőjenek és legyen mit enni,

A többit elintézzük mi, így tudunk ember lenni.


Elmentek az öregek s szürke a tél,

Fáj de az emberként búcsúzás kell hogy elfér.

Tanulnunk kell magunkat szeretni,

Megbocsátani, szívből nevetni és nem feledni.


Legfontosabbat nem is mondtam,

Ne élj befelé mert az egy idő múlva járhatatlan.

Légy másoknak kedves és fontos,

Hogy meghallhasd az ő szívük miről is sugdos.



És a szórakó előadásában is…

 

Aradi_Gabor•  2025. január 23. 07:38

Bolond Cirkusz


Egy sötét, félelmetes, elveszett cirkuszban jártam a dombon az este,

Ott bolondnak és bohócnak volt már minden nő és férfi rég kifestve.

A fő bohóc folyamatosan csak magáról szólt s mindenkinek hazudott,

Mert ő már mást már nem, csakis hazudni és csak magáról tudott.


Éppen porondmesteré választatta megint amúgy bűnös önön magát,

És ordította: „A félelem kufára is vagyok én, itt az időm, imádjátok hát!”.

Szolgák hada leste őt mint kotorék a képzelt de oly csábító teli lábost,

Messzi vizekről is megüzenték: "Imádunk, követünk demagóg már most!”.


Az már fel se tűnt szinte a közönségből a jeles társadalmi krém senkinek,

Hogy festéke a VEZÉR arcán repedezik és keze rejtve gyakran remeg.

Pribék súgja másiknak: ez az erőtlenség erősnek tetetve hazudja magát,

Hiszen a nem őszinte bohóc csak el tudja játszani nem létező hatalmát.


De most a bohóc parancsol és választ ő ehhez méltóan kétes társakat,

És hát istenem, a vére az, mi magát itt se, tud és sehogy meg nem tagad.

Mit mondjak, díszesre sikeredett egy válogatott díszpinty kompánia lett,

Tolvajok, talpnyalók, világmegváltók, bigott s erőszaktevők adják az elitet.


"Én vagyok az ára annak mit mondtatok: "aki nem választ vessen magára”,

Mert én álmot hazudok a fülükbe végül: fontos vagy és a mosolyát találja.

És választja azt ami/aki nem lenne választható: A mindegy mire a DÜHÖT,

Csak rámutatok valamire ami más és én csak a sötétnek nem ellenszegülök."


"Mert akaratos barom az ember mind, de akarata önmaga ellen való sokszor,

Nem látja át saját szív hálóját s adok neki mit gyűlölhet elfogadja nincs zokszó."

E sötét, félelmetes, elveszett cirkuszban én megértettem az emberi gonoszt,

Ó Kapitány, Kapitányom* adj erőt kérlek, a cirkusz indulni kész és sátrat bont.

 

*Walt Whitman: Ó kapitány, kapitányom! (Fodor András fordítása)



És a szórakó előadásában is…